Hungarian Heritage Review, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Hungarian jiuppíottent by -ENDRE HARASZTI — Első rész — A HUSZÁRSÁG EREDETE AJÁNLÁS: Ajánlom ezt a kis tanulmányomat Édesapámnak, az I. Világháború többszörösen kitüntetett huszártisztjének emlékére. MOTTÓ: „Szegény legény vagyok — Nincs semmi vagyonom; — Szívem sem az enyém, — Rég bírja galambom.” „Életemet pedig —, Hazám, te szent hazám, — Kész áldozat gyanánt — Tenéked áldozám.” ,,Ami még megmardt — Te szűz becsületem, — Magammal viszlek el, — Te sírba szálsz velem.” (Petőfi Sándor A huszár. Szalonta, 1849. május 27-2.) Azt olvasom egy régi magyar lexikonban, hogy ,A történelem már megállapította és be is bizonyította, hogy a huszárságot szélesebb alapokon I. Mátyás királyunk szervezte.” (Tolnai Világlexikon, Budapest, 1927.) Az ami gondolkodóba ejt, az nem más, mint az a kifejezés, hogy „szélesebb alapokon". Úgy tűnik, hogy a fogalmazás szerzője e téren kissé bizonytalankodott. Mit jelent az, hogy „szélesebb alapokon”? Azt-e, hogy tán volt már Mátyás előtt is huszárság, de nem olyan „széles alapokon”, mint Mátyás korában? A lexikonbeli értekezés erre nem ad feleletet, de megerősíti azt a gyanúmat, hogy bizony volt már huszárság Mátyás előtt is. Erre az alábbiakban rá szándékozom térni, de már most megemlítem, hogy alighanem azért varrták Mátyás nyakába a huszárság magalapítását, mert valóban ő volt az első, aki — egyik levelében, melyre a későbbiekben ugyancsak visszatérni szándékozom, — lovasságát „huszároknak” nevezi. O volt az első, — mindaddig, míg elő fog kerülni egy olyan korábbi okmány, melyben egy Mátyás-előtti uralkodónk, hadvezérünk, vagy más írástudónk ugyancsak használja a „huszár” szót. Maradjunk tehát meg egyelőre Mátyásnál, de — mikor a huszárság eredetével foglalkozom — nagyonis ajánlatosnak vélem, ha bevezetőként röviden foglalkozom a könnyűlovasság dióhéjba foglalt témájával, — hiszen a huszárság is könnyűlovasság volt, — már akkor is, mikor még a címbe-fogalt kifejezés nem volt használatban. A KÖNNYÜLOVASSÁG - ÁZSIAI „ÖRÖKSÉG” EURÓPÁBAN. Ugyancsak lexikonok, enciklopédiák csaknem egybehangzóan vallják, hogy a lovasság olyan lovon harcoló csapat, amelyet az előretörés eszméje hat át és amely főképpen a lónak rohanó erejével és a lovas kézi fegyverével igyekszik az ellenséget legyőzni. Padányi Viktornak, az emigrációban meghalt kitűnő őstörténésznek volt egy tanulmánya, amelynek ez volt a címe: „Az új történelmi faktor: a ló.” (Bentumagyaria, Editorial Transsylvania, Buenos Aires, 1963, 209-222.ol.) folytatás a következő oladalon 22 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW JANUARY 1987
