Hitünk, 1987 (35. évfolyam, 9-11. szám)

1987-09-01 / 9-11. szám

7 Államszövetség lé­trehozását tervezte. Küzdött a zsoldos katonaság toborzása el­len hazájában. Szolgálatával az egész nép társadalmi és anyagi felemelkedését igyekezett munkál ni. Később Kálvin János a re for náció ügyét tovább vitte a genfi szolgálata alatt. Nagy jelentősé gü könyveiben a Szentirást azért magyarázta, hogy az olvasó "az igaz kegyességre tanittassék ál­tala". Az egyház szervezetét nem a fejedelmek oltalmába ajánlotta hanem a gyülekezet közösségére bizta, kik presbiterek képvisele te által kormányozták tanács-gyű léseken hozott határozatokkal az egyházat. Az igaz kegyesség, a megszentelödés hangsúlyozása és a hivő nép akaratának igeszerü érvényesitése reformálta, azaz állitotta helyre fcbb vonatkozá­sokban az egyház biblikus közös­ségi életét és tette lehetővé a szegények és betegek gondozását. Ezeket az eseményeket az e- 15-reformáció mozglamai készitet tékelő Európában. Maga a reforma ció sem lett teljessé egy ese­mény által, hanem fokozatosan ha tott és terjedt különbözőképpen különböző körülirányek között. Például Magyarországon a reformé ció a nemzet fennmaradását ered­ményezte és a nép élni akarását acélozta meg a török pusztítás és a német elnyomás idején. Skó­ciában és Angliában a reformáció a képviseleti kormányzat és a de mokrácia alapjait teremtette meg. Nem véletlen az sem, hogy Luther után Kálvin is hangsúlyoz ta tanításában, hogy az egyház - nak "mindég reformálódnia kell". Valóban a reformáció az egyénnek és az egyháznak tudatos törekvé­se kell legyen, hogy a természe­tünkből és körülményeinkből fo­lyó eltéréseket, tévedéseket Is­ten igéjének mértékéhez vissza igazítsuk. A reformáció egyházai közül egy sem mondhatja, hogy már elérte volna a megújulásnak, az ige szerinti reformációnak teljes mértékét. Ezért szükséges hogy ne merevedjünk meg gondol­kodásunkban, dogmáinkban és gya­korlatunkban. Hanem növekedjünk Jézus Krisztus ismeretében és egymás megbecsülésében. Különös­en a közelebbi testvéreink és testvér egyházaink iránt gyako­roljunk szeretetteljes közeled­­dést, akik eredetüket ugyanúgy a reformáció mozgalomtól származ­tatják, mint mi. Egymás megértés böl és segítéséből csak ero és örömteljes növekedés származhat, ha nehéznek is találjuk eseten­ként feltételezni, hogy mi is té védhetünk. Végül fen tos látnunk, hogy a reformáció Isten müve. Egyhá­zat nem lehet "csinálni", és Krisztus Egyházát nem lehet el­pusztítani. legfeljebb csak ár­tani lehet az egyháznak, mely Krisztus teste. Azért van ez igy mert a fő maga Krisztus, 5 az Ur Ő védi meg népét és ügyét. A re­formáció következtében beállt szervezeti szakadása az egyház­nak az egész keresztyénség tisz­tulását hozta magával, még a ró­mai egyházban is, noha nagy á­­rcn.

Next

/
Thumbnails
Contents