Hitünk, 1987 (35. évfolyam, 9-11. szám)

1987-09-01 / 9-11. szám

4 ra hagyja küzdelmeik, szenvedé­seik közepette, hanem, hogy meg­mutassa nekik szerelmét, hűségét, és végül a dicsőségébe helyezze a mennyei, megdicsőült országába. Amikor ily nagy boldogság, remény ség és ekkora kegyelem vár reánk, ugyan hogyan hallgathatnánk róla kedveseink előtt? Lehetetlen! Nem hallgathatunk, hanem hir­detjük a megtérés szükségességét és Isten végtelen kegyelmét és szeretetét. Ámen. vHL. Hálaadó ének 40. zsoltár 2-6. versei Dávid királytól, Farkasfalvy Dénes fordításában. Az Urat hívtam szüntelen, hozzám hajolt, hogy kiáltásom hallja, a romlás mélységéből kivont karja, hogy ne temessen el a Sárverem. Lábam sziklára állította, szilárddá tette minden léptem. Új éneket adott ajkamra, hogy Istenünket himnuszban dicsérjem. Látják sokan: eltelnek félelemmel, s az Úrban van minden bizalmuk. Aki az Úrban bízik, boldog ember! Csalóka bálványokhoz, szobrocskákhoz nem fut. Oly hatalmasak, Uram, tetteid, ó Istenem, csodásak műveid! És gondolataid mirólunk túltesznek mindenen: nem tudnám elmondani, felsorolni őket, mert számuk végtelen! SÁFÁRSÁGRÓL AZ IGAZSÁG AZ, HOGY... Soha sem találkoztam olyan jó szívű adakozóval, aki arról pa­naszkodott volna, hogy milyen sokba kerül az egyház fenntartá­sa. A szűkmarkúak mindig arról panaszkodnak, hegy milyen nehéz számukra Összehozni az adományu­kat, ugyanakkor a jó kedvű ada­kozók azt sajnál jále csupán, hogy nem tudnak adni még többet. Soha sem ismertem olyan csalá­dot, mely fizette bevétele tíz százalékát s aztán abba hagyta !volna a fizetést. Soha nem ismertem olyan adako­zó-kész családot, mely ne lett volna boldog. Soha nem ismertem szűkmarkúan adakozó családot, mely ne panasz­kodott volna sok egyéb dolgokról is. Soha nem ismertem olyan sze­mélyt, aki mindent kritizált és mérges volt sok dologért, s ugyan akkor jó kedvű adakozó lett volna. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy azok a személyek akik ügy vélik, hogy tűi sokat beszélünk a pénzről, valóban soha sem akar­nak a pénzről beszélni, ügyanak­­'kor a jó kedvű adakozó szívesen beszél a témáról. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy személy hite és adakozó­készsége között egyenes kapcsolat áll fenn. Vagyis akik bőkezűen adakoznak általában mély hitű emberek és az ellenkezője is ugyanígy igaz. Dr.Frank Harrington, lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents