Hitünk, 1987 (35. évfolyam, 9-11. szám)
1987-09-01 / 9-11. szám
3 Épp ezért érezte minden tag Isten csodálatos kegyelmének a jelenlétét. Az isteni kegyelem és szeretet jelenléte bizony mindig boldogsággal tel fti meg a hívó szíveket. -Az öröm kényszerít bennünket az Isten iránti hálára, a hűségre, melynek a legcsodálatosabb kifejezése akaratunk, vágyaink olyan irányba való beállítása, hogy az mindig Isten iránti engedelmességünk és hálánk kifejezője legyen. Ez nem számítgatás és tervezgetés kérdése, hanem in kább ösztönszeru megnyi latkozás. Amikor az apostol azt mondja, hogy teljes éltetek imádság legyen, akkor épp erre az ösztön” szerű életvitelre utal, mely az által kerül kifejezésre, hogy a mindennapi élet munkássága közepette is állandóan sugározza az Isten iránti szerető hűséget és hálát. Amikor a mindennapi munkánk, szolgálataink és szórakozásaink is istentiszteletté alakúinak át, akkor kapjuk azt az örömöt, melyet e világ semmi kincsével sem adhat, de el sem vehet tólünk. Vannak akik arra hivatkozunk, hogy magyarságunkhoz és magyar szokásokhoz való hűségből kell a nagyobb ünnepeken részt venni a magyar istentiszteleten. Amikor a hívek egy részét az ilyen elgondolások indítják a templomba járásra a nagyobb ünnepekkor, akkor eltompult a szívekben az Űr iránti hűség és szeretet. Nem kötelességből és kényszerből kell Megváltónkkal találkoznunk, hanem hálás szeretettől ind itatva! Az a kis hűséges csoport, melytöbb mint 30 éve hétről-hétre hallgatja az evangéliumot és hű imával és dicsérettel tiszteli az Urat, nem valószínű, hogy hazafiasságból teszi csupán, hanem sokkal inkább hálából és szeretetből... Az elmúlt évek során sokszor hirdettem -az apostolok tanítás sát követve- , hogy bizonyságtevőknek kell lennünk hitünkről, alkalmas és alkalmatlan időben. Elkerülhetetlenül hitvallók mindazok, akik rendszeresen élnek az Igéből és Krisztus testével és vérével. Felelősségérzetük jó példát ad a csüggedőknek és a tévutakon járóknak. Hiszem, hogy nekünk tudatosan hívogatnunk kell azokat a testvéreinket, akiknek -ha ők is átéreznék magyar evangélikus voltuk felelősségét- itt lenne a templomban a helyük minden istentisztelet alkalmával. Felelősségérzetünk és hálatelt szívünk, örömünk és reménységünk is ezt követeli tőlünk. Megértettük hittapasztalataink alapján, hogy "azoknak, kik az Istent szeretik, mjndenek egyaránt javuk ra vannak" /Rm.8:28/ Szeretjük hozzátartozóinkat, barátainkat, honfitársainkat. Hogyne akarnánk, hogy ők is minden jóban részesedjenek. Ezért hívogatjuk gyermekeinket, unokáinkat, ismerőseinket az Úr házába és imádkozunk értük is. Szeretnénk, hogy ők is Jézus képmására formálódjanak át, ők is az alázatosságon és Istenre hagyatkozáson keresztül eljussanak ahhoz az örömhöz, melyet Isten ad váIasztotta i nak. Akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette Krisztus! Ne# azért, hogy elhagyja, ill. maguk-
