Hitünk, 1985 (33. évfolyam, 1-8. szám)

1985-01-01 / 1-4. szám

-3-KEVÉS AJKON CSENDÜL MEG a reggelt magasztaló diadalmas húsvéti ének.

A reggeli ember az, aki áldoz egyházatyánk: Luther Márton húsvéti prédikációját meg is tudja hallgatni és szívébe is tudja zárni, melyet a Kiskátéjában írt meg:

„Hiszem, hogy Jézus Krisztus - az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember - az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága v&ével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ö országában ö alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert ö feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké."

Ordass Lajos

EVANGELIZÁCIÓS IDEÁLUNK ÉS 1985 ÉVI CÉLKITŰZÉSEINK GYÜLEKEZETÜNKBEN

A teológia az EGYHÁZ fogalmát két részre osztja: a látható, fizikailag megtapasztalható és az elvont, lelki részre.

Az elsőhöz, a látható részhez tartozik: a templom és a hívek serege, ma'ga a gyülekezet. Az EGYHÁZ tehát elsősorban egy INTÉZMÉNY, egy valóságos és történelmi fogalom, melynek megszabott törvényeihez, alapszabályaihoz és vezetőségéhez kell igazodjanak azok a hívek, kik mindezeket magukénak vallják. Sokan vannak, kik az egyházat, mint intézményt kritizálják, vagy elutasítják, viszont magukat hívő embereknek vallják. Nem szabad megfeledkeznünk azonban az egyr változatlanul óriási feladatáról és érdemeiről, melyre a mai világban is szükség van. Ez * feladat pedig a: TANÍTÁS, SZENTSÉGEK KISZOLGÁLTATÁSA, VEZETÉS és IRÁNYÍTÁS. Krisztus egyháza nem csekély jutalmat, ajándékot kínál és ígér híveinek: az ORÖKÉLETET és a megváltást. Egy teljesen bizonytalan JELENBEN egy biztos és boldog JÖVENDŐT ígér mindazoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban. Egy őrülten kavargó világban, megbocsájtást és megnyugtató örökéletet hirdet. Viszont hiába van az Egyház, mint INTÉZMÉNY, mint TANÍTÓ és IRÁNYÍTÓ, ha nincs gyülekezet. Ha a hívek elszigeteltségükben azt gondolják, hogy nekik nincs szükségük az intézményes egyházra, önmagukban isjó keresztyének tudnak maradni. Az egyház, gyülekezet nélkül meghal, kiáltó szó marad a pusztában. Egy intézményes egyháznak’ csak akkor van élete és létjogosultsága, ha az, vallásos közösségben, szolgálatban, bizonyságtételben és valóságos részvételben él a hívekkel. Az egyház kijelölt lelkészei és világi vezetősége éppen úgy, mint a gyülekezet minden egyes tagja, felelős ezért a KÖZÖSSÉGÉRT! Pál Apostol szerint az Egyház Krisztus teste, a gyülekezet Isten népe és minden tagnak meg kell legyen a helye cs hivatása.

A második, a láthatatlan részhez tartozik: ennek a KÖZÖSSÉGNEK a belső lelki élete és viszonya egymáshoz és Urához, A közösség már maga azt jelenti, hogy a hívek egymást ismerik, egymást szeretik és segítik. Óriási támaszt jelent egy közösséghez tartozni, ahol az ember részvétre talál, önmagát találja meg, Urával, önmagával és embertársaival megbékél. Ne tévesszük viszont össze, egy gyülekezet vallásos közönségét, egy szociális, egy társadalmi klub közösségével. Maga az a tény, hogy egymással barátságos viszonyban élünk és kedvesek vagyunk egymáshoz, nem elegendő egy gyülekezet belső életéhez. A