Hitünk, 1985 (33. évfolyam, 1-8. szám)
1985-01-01 / 1-4. szám
-2-REGGEL Jézus Krisztus Űrünkről a hálás keresztyén szív vallást tévő szóval sok mindent el tud mondani. Tanításáról is, Életéről is. Tanítása a legtisztább kinyilatkoztatás Istenről. Olyan közel Istent soha senki nem hozta az emberhez, mint tanításában ö. Életével pedig megmutatta azt az örök, kimeríthetetlen szeretetet, melyet Isten érez irántunk. Azt a mentő hűséget, mellyel szenvedést és véres, kínos halált vállalt értünk, a mi megváltásunkért. Földi szenvedésünket megszentelte és megtanított, hogy Isten szeretetét még a kereszthordozás közben is világosan láthassuk meg. Szavai útmutatást adnak. Példája követésre vonz. HA ENNYIT MOND EL Jézus Krisztusról a szavunk, akkor is többet mondtunk, mint amennyit bármely földi emberről elmondani lehet. De ha csak ennyit vallunk meg róla, akkor a legfontosabbat hallgatjuk el. Azt, amivel Jézus a keresztyénséget diadalmas útjára elindította. A legnagyobb szó ugyanis az, melyet Jézus Krisztus föltámadásáról és életet adó hatalmáról mondunk el. Föltámadott. Tehát nemcsak letenni tudta életét kész engedelmességben Isten akarata szerint, hanem hatalma volt arra is, hogy újra felvegye életét, ö az, aki fel is tud támasztani. Ott törte meg Krisztus a bűn és halál hatalmát — az ember lelkében — ahol a jó és a rossz a történelem hajnala óta küzd az emberért és győzelme áldásaiban részesíti mindazokat, akik benne hisznek és így az övéi lesznek. A húsvét üzenete ez. A REGGEL ÜZENETE. — Érdemes megfigyelni, hogy Bibliánk minden húsvéti beszámolójában szó van arról, hogy Krisztus feltámadását a reggel fényében tudták meg a tanítványok. Az éjszaka sűrű köde borítja még a tájat, amikor mérhetetlen gyásszal elindulnak a sír felé, amelyben Nagypénteken Úrukat eltemették. Útközben élik át a hajnalderengést. A nap első sugarai akkor törnek elő diadalmasan a felhők közül, amikor az üres sírhoz érnek. Ez a folyamat játszódik le a tanítványok lelkében is. A gyásztól a verőfényes örömig és megvigasztaltásig. Ez a reggeli fény volt az, amely a föld népeit egymásután vonzott a kereszténység felé. A HÚSVÉTNAK erre a reggeli világosságára van szüksége az egyháznak ahhoz, hogy teljes gazdagságának tudatára ébredjen. A húsvétnak azt az üzenetét felejtette el végzetesen a keresztyénség. Két okból is. Előttünk járt nemzedékek úgy éitek, hogy fölöttük magasan ott ragyogott a nap. Örökösei voltak mindannak, amit Jézus Krisztus a földre hozott és olyan nagyon természetesnek tartották azt, hogy körülveszi őket a világosság. Elfelejtették, hogy miképpen kellett viaskodnia a világosságnak az éjszaka sötétségével, amíg diadalmaskodni tudott fölötte. Amit Jézusból meg tudtak látni, az a bölcs tanítómester volt. A mi két világháborút átélt nemzedékünkre viszont úgy rátelepedett az életgond, hogy benne sokan áthatolhatatlanul sűrűnek látják az éjszakát. Megértjük a böjtöt, a szenvedő Krisztust és szívből tudjuk énekelni a keresztről szóló zsoltárokat. Sok ma a nagypénteki keresztyén és a nagypénteki gyülekezet.
