Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5-8. szám

- 9 -tett részeket elválasztó, faragott nőalakokat. Megforgatta az óriási kulcsot. Külön mutogatta a diszitő motivumckat.-Mikor a Thököly mauzóleum készült, hozzám jött el a művész s erről a ládáról másolta le az omamenseket.

Nem mondhattuk, hogy a láda roskadozott volna a régiségek súlya alatt - nem úgy készítették. Főúri család leányának kelengyéjét őrizte, arany-ezüst mirhákat szállítottak benne egyik várból a másikba. De aránylag igen parányi helyen ennyiféle műemléket soha nem láttam. Rendszert nem tartott az öreg ur . Delfti poroallán mellett bronz gyertyatartók, filigrán ékszerek mellett ősi keresztelő kancsók halmozódtak. A falon spanyol hüvelykszoritó borzalmas csavarjai árulkodtak letűnt századok kegyetlenségéről. S mellette, a láda felett, megrozsdáscdva, de teljes épségben hárem lilicnmal diszitett páncél üres melle pöffeszkedatt. Kiszaladt a meglepett kiáltás; Bourbon liliomok? Az öreg ur boldogan intett. Bizony tavaly lejött a Tátrából egy francia házaspár majd megbolondultak érte.Azt mondták ne is mondjak árat, biankó csekket adnak s majd később töltsem ki, ha valamikor nagy összegre lesz szükségem. De hát ez sem eladó...

Semmi sem volt eladó a hatalmas szobában, mert közöttük folyt le a szépségekért rajengó öreg ur élete. Láttuk, hogy amikor reszkető ujjaival egyik remekbe faragott Íróasztal fiókjából koronával és monogrammal diszitett, sárgafényücsészét emelt ki, egészen elhalkult a hangja:

Ezt ajándékba kaptam, Pajachevich grófnétól. Szeretett hozzám jönni, néha órákig elnézegette a filigránokat, miniatűröket. Sajnos elköltözött tőlünk. Mielőtt elment néhány dolgot nekem adott. Ebből a csészéből sokszor teázott nála Rudolf trónörökös.. .Az is szerette, értette a magyarokat...

A gondolatok szövevényét csak az szakította meg, mikor egy könyvre mutattam^ s ez, honnan való? -Lányi vértanuk leszármazottjänak emlékkönyve ez- volt a válasz.

Forgattuk a lapokat. Egyes helyeken már kiszívta a tintát az idő. De a legtöbb helyen még friss be - tűkkel élnek a rég porladó kezek betűi. Eőkópen latin emlék mondatokat őriz a kétszázesztendős könyv. Heidelbergben, Wittenbergben Írták ezeket régi barátok. Azt mondja egy latinból fordított mondás: "Ne késlekedj, ne csodálkozz, ta-