Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5-8. szám

-ionul j Istenne] élni és tanulj meghalni."

Magyar mondást csak egyet találtam, az son volt

pontos idézet:

"Jót remélvén,

Gyengéden élvén,

Folydogál életünk."

Az öregur bizonyosan sokszor lapozgatta ezt a körr£ vet. Szinte megkapaszkodtak lelkében ezek a régen leirt szavak, ö ezek szerint élt s élete 78-ik esztendejében büszke reménységgel mutatta az aranyjubileumára kapott emléklapot. A zipszer város hódolt rajta hűséges, becsületes és szorgalmas polgárának.

Akkoriban ez az emléklap volt a legfiatalabb a

nagy szobában.

Ma ki tudja milyen uj rend váltotta fel a régit?

A lapokból értesültem, hogy meghalt a magyar sziwel emlékező öreg zipszer.

S vele együtt kicsit újra meghalt az apám is, ki talán egyszer, a Poprád zugó vize mellett szeretettel hallgatta kortársa halk szavát. Én legalább igy hittem, mert jól esett igy hinnem. Szem szóval, sem Írásban nem kérdeztem meg: igy volt-e igazán, mert fájt volna az ellenkezőjét hallanom.

Szentmlhálylné Szabó Mánia

Me.gje.gc/zznd5, hogy SCHWING PAL késmdikl ónásmuten. ¿6 műgyűjtő lelkészünk anyai ógon való nagyapja volt. Helyót a késmánkl evangélikus templom pads ólában még ma Is pontosan Ismenlk az Idősebb nemzedék tagjai, üzlete és háza ma komunlsta pdnthóz. Az üzlet és a unagyszobau kincseinek egy lésze a Tokoil vái múzeuméban látható. Meghalt S3 éves kólában, a második világháborúi kitolásé előtt. Gyermekei közül mái egy sincs életben.

AKIK KATONÁK VOLTAK tudják, hogy nagy menetgyakorlatoknál mennyire f'ontos a lépéstartás, az együttmenetelés. Sokkal kevesebb fáradtsággal, sokkal nagyobb teljesítményt lehet Így elérni.

I STEN ORSZÁGA, egyházunk és gyülekezetünk szolgálatában Is sokkal t-öbb eredményt tudunk felmutatni, ha mindannyian együtt dolgozunk, együtt menetelünk. És akkor bizonyosan nem fog senki elfáradni, nem fogja senki kedvét veszteni és nem fog egyetlen gyülekezeti tagunk ajkáról sem elhangzani: elfáradtam, belefáradtam..."