Hitünk, 1984 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5-8. szám

- 8 -Valósággal boldogság áradt rajtam át: nem csalt meg a vonzódásom. Ez az öreg ember jő apa, mélyen érző férfi. Bizonyos, hogy még más fonta ja is van, mert most már az iró is megszólalt bennem, hogy kutassak tovább.

Kovácsolt arany-ékszerek, parányi keskeny, lapos órák kerültek elő egy rejtett fiókból. Fia megértőén, de a fiatalok elnézésével mosolygott, mikor apja magyarázta:

Bizony néha foltos a ruhám, de azért még nem tudtam rászánni magaitat, hagy ezek közül eladjak valamit. Pedig a csehek minuntalan ostromolnak érte. Néha gondolán, talán nem is volna szabad elvonnom gyermekeimtől az igy szerzett jövedelmet, de aztán megint azzal vigasztalóm dem, úgyis az övéké lesz. Mig már élek, hadd gyönyörködjem ezekben a kedves, régi dolgokban. De a legjobban ezt szeretem, ezt is sokan kérték már tőlem.

Eddig minden tárgy igazi érték volt, de a most mutatott c-remgyüjtemény meglepett bennünket. Ezek bizony nem voltak igazi régiségek. Budapest minden régiségkereskedésében tucatszámra akadhatott ilyen. Pégi magyar nagyságokra, az 1867-iki országgyűlésre emlékeztettek az ezüst és bronzérmek. De mielőbb kiábrándult pillantásunkkal megsérthettük volna, halk vallomás hullott a csendbe:

Ungarn war stets unsere liebe, gute Mutter.. Megdobant a szivünk. Hát ezért őrzi az öreg ur ezeket az érmeket ..Ezért.. Mert Magyarországot mindig kedves, jó .anyának vallotta.

Bűnbánóan néztünk rá, s mintha értette volna szives szóval feltessékelt a lakásába. Ekkor kitárult előttünk a zipszer-épitkezés sajátossága. A keskeny hanlogzatu házacskákról eddig nem is sejtettük, milyen kényelmet, Ízlést rejtegetnek az udvarba hosszan benyúló folyosójuk mögött. A kinyiló ajtó meg valóságos kis múzeumot nyitott meg. Szinte minden darab letűnt korokról beszélt.

Annyira zsúfolt volt a szoba, hegy eleinte tanácstalanul tévelygett pillantásunk. Nehéz volt megtalálni a legérdekesebbet. De az öreg ur nem sürgetett. Mosolyogva várta mig tájékozódtunk és elismerően bólintott, amikor egy hatalmas ládához léptünk.-Ez igen. Erre büszke vagyok. Thököly idejéből való, szinte páratlan darab. Valószínű, hogy a várból való. Hunfalván találtam, egy tyúkólban. Mikor kitisztítottam előkerült egész szépsége. -Szeretettel simogatta a fes-