Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10-12. szám

3 -er Söiárton Luther Márton a világtörténelem, egyik legnagyobb a­­lakja. Személye és müve a történetírók számára szá­zadokon, sőt évezredeken át fog problémát szolgál­tatni, mindig amíg az emberi szellem önön rejtélye mélységeit kutatni fogja. Már most sok ezerre tehe­tő az a könyv, amely az ö alakjával és alkotásaival foglalkozik. Nagysága úgy lenyűgöz, mint hogyha egy hegyóriást vagy pedig egy rengeteget akarnánk átte­kint eni. Luther minden reformátor közt a legélnónyszervibb, a legnyersebb és a leginkább kézzelfogható tapaszta­lások embere, ami existenciális alkatának a látható világba gyökerező része; de ugyanakkor ö a legmisz­­tikusabb, a leglelkibb, a leghívöbb, mert ö a hit dolgaiban is a legnagyobb existenciális érdeklődést mutatta. Ebből következően a teremtett világ, amely­be az ö testi élete is beletartozott, köveivel á ösztöneivel, eledeleivel és gyűlöletével, csak sűrű, omló fátyol volt, amely mögött mélyebb és nagyobb valóságokat fedezett fel, az Isten világának, a lát­hatatlan világ rendjének nagy tényeit s éppúgy egy­­beszövödött emezzel, mint amazzal. Sok hamut, lávát, követ lehet találni egyéniségében, mint egy tűzhányóban, de nincs a keresztyénségben egyetlen másik személyiség, akiben a teremtés élet­működését világosabban lehetne szemlélni, mint Lutherében. Ravasz László

Next

/
Thumbnails
Contents