Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1-3. szám

8

A KIS CSIZMÁK

...Köd gömörödik a sár felett, átlátszó és fehéres, mint a muszlinruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy már nem lesz eső, hár az ég morcos, borús még, akár Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel megy a hosszú utcán Szűcs Istókkal, a kőművessel. Hogy összeesett az öreg. Nem is csoda, csövestül éri a veszedelem. A lánya meghal, ökrei felfújódnak, csűre asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények.

Hanem érzi is a súlyát az Isten "másik" kezének, ha nem tudta megbecsülni a jobbikat. Bezzeg kellemeztetné most már magát ő szent felsége előtt, mióta legényfia is a halállal vivődik, megfogadta, csak arra való lesz a vagyona, hogy jót tegyen vele.

De bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt. Mikor a Mária-képet hozták, amit a templomnak vett - leszakadt a szekér alatt a Bágy hidja, ló odaveszett, kocsi, kép diribdarabra zúzódott.

Az emberek az udvarukról és a kerítések mögül nézik, amint végigmegy a hosszú krispinben.- Csiba te, ne te - veszi föl a szót Böngér Panna, ■=._legalább már ti ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen lelkem, egy-két hasábot az üst alá, mig megkavarom.- Nedves ez a tüzelő - veszi át a szót özvegy Csupor Mátyásné. - Az én időmben még a fa is jobban égett, Panna. Hanem ez a Bizi dolga! Tudod-e, mi történt megint az éjjel?- Talán a kökereszttel a temetőben?- Beleütött a mennykö, lelkem. Összetörte. Pedig csak tegnap állították föl nagy költséggel.- ö, ó! - hüledezék Böngér Panna. - Akkor bizonyosan odamennek. Eredj csak, kis Andris, nézz utánuk fiam, hová fordulnak, el a savanyu kuttől?

A "falu gyereke" (úgy hivták a szelid szemű,