Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7-9. szám
2 Úgyis csak az Ur lát mindenki szemével, s ha mit temagaöból szégyenkezve nézel, tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által az Isten is nézi, az Isten is látja! Krisztus Urunk, segíts meg' Uh jaj, hova bújhatsz, te magadnak - réme, amikor magad vagy az ítélő kérne95 Strucc-móő fúr a percek vak fövénye alá balga fejünk, - s igy ér a félig - kész Halál, s akkor mivé leszünk mi9 G-yónatlan és vakon, az évek szennyével löknek egy szemétre a hibás cseréppel, melynek nincs csörgője, s ize mindörökre elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe. Krisztus Urunk, segíts meg: Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésse, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefuró fúró? Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni? Oh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, írtig méltók nem leszünk, hogy az Kg királya beállítson majdan, szobros csarnokába. Krisztus Urunk, segits meg! Babits Mihály (A költö születésének 100. * évfordulóján)
