Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7-9. szám

3 LUTHER A? IftgROL Luther az ige teológusa. A reformáció az ige jelen­tőségére való öntudatos ráeszmélés, az igének, mint a hit és erkölcsi téren egyedüli zsinórmértéknek a kihangsulyozása, ennek alapján való szervezkedés és létezés... Luther bármennyire is becsüli az irást, nem teszi bálvánnyá. A Szentirásnak az utolsó be­tűig a Lélek diktálásaként való tekintése nem Luthertől származik...Luther határozott különbséget tesz az írás és az ige között. Az előbbi tágabb, az utóbbi szükebb fogalom. Az isteni ige az emberi közvetitéssel ihletett írásban található meg. LUTHER.CLEVELAND,1967. 33 1. MIT AD NETTÜNK KRISZTUS AZ URVACSPRÁBÁN? E kérdésre három pontban válaszolhatunk: először is az Úrvacsora szentsége által Krisztus önmagát adja nekünk! Önmagát; nem kevesebbet. Mielőtt felhivta tanítványait az élet kenyeréből való evésre, azt mondotta.” "En vagyok az életnek kenyere'’1 (Jn.6,48), ”En vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szál­lott alá" (U.0.51). Es: "Aki engem eszik, él én általam" (U.o.57). Ezek az Igék világosan mutatják, hogy az Úrvacsora adománya maga a Krisztus' Nem pusztán Krisztusnak valamiféle kisugárzása, erő­megnyilvánulása, valami belőle. 0 maga a nagy a­­jándéki Az Úrvacsorában önmagát adja 0 nekünk. Mi emberek - noha hozzáképest csak koldusok vagyunk - mindig csak foszlányokat tudunk magunkból adni. Valamit, valami keveset; de hogy magunkat önként egészben odaadjuk másnak a kezébe: ez nem a mi utunk. Hiszen ez a halál!

Next

/
Thumbnails
Contents