Hitünk, 1982 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1982-11-01 / 11-12. szám

AZ ALAP MELYRE KRISZTUS KERESZTJE GYÜLEKEZETÜNK flPUL

Harminc évvel ezelőtt, a HITÜNK 2. számában így foglalta össze Hr. Vácz Elemér az egyház, a gyülekezet fogalmát, amelynek szolgálatára értesítőnk 1952. december havában indult meg.

" Utóbbi időben közöttünk magyar evangélikusok között is sokszor vetődtek fel és jelentettek komoly problémát az egyházi, a gyülekezeti "ide" vagy "oda", méginkább a "sem ide", "sem oda" nem tartozás kérdési, legtöbbször talán nem is a fogalmak evangélikus keresztyén értelmezésében.

Időszerű tehát, ha az "egyház" és a "gyülekezet" lényegéről szólunk és felelevenítjük egyházunk idevonatkozó tanítását, amely kizárólagosan a Szentíráson alapszik.

A Szentírás tanítása szerint az Egyház Krisztus teste (lásd I.Kor.12,27. Rőm.12,4-5. Efez. 1,23. 4,12. Kol.1,24.). Egy élő organizmus, amelyben Krisztus a fej és mi pedig vagyunk a tagok. Egy élő organizmus, amelyet nem mi alapítunk, szervezünk és csinálunk, hanem amelybe a szentségek; a keresztség és úrvacsora által beleépíttetünk.

A keresztség útján jutunk az egyházba (I. Kor. 12,13.) és az úrvacsora által erösíttetünk meg mindig, mint annak tagjai. Amiképpen elképzelhetetlen egy olyan egyház, amely ne megkereszteltekből tevődne össze, ugyanúgy elképzelhetetlen az is, hogy valaki az Úrvacsorával való élés nélkül a Krisztus testének élő tagja lenne. Az Úrvacsora tart ugyanis egységben (egyházban, gyülekezetben) minket a Krisztussal való közösségben. Az Úrvacsorában való részesüléssel leszünk tulajdonképen egyházzá, gyülekezetté, organizmussá. Az Úrvacsora szerepét ebben az egyház- és gyülekezetalkotó munkában igen világossá teszi egyik teológusunk- 4 -