Hitünk, 1982 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1982-11-01 / 11-12. szám

5

hasonlata, mely szerint "amikor mi az Egyházba valamiképen belekebeleztetünk, akkor nem az történik, hogy egy buzaszemmel több lesz a csűrben; akkor az történik, hogy mi megöröltetünk, saját formánkat, régi voltunkat elveszítjük és sok-sok más ugyanilyen sorsra jutott buzaszemmel egy tészta és egy kenyér leszünk".

Az egyház, a gyülekezet tehát nem valami különleges társadalmi szervezet, nem is az azonosan gondolkodók csoportosulása, nem társulat, nem egyesület vagy intézmény, hanem "egy kenyér és egy test a Krisztusban" az Úrvacsora által, mert ott Krisztus testét vesszük a kenyérben s ezáltal az 0 testének a részesei leszünk. A Krisztus teste pedig nem más mint az Egyház. Az Úrvacsora mindig Krisztus testét, az Egyházat építi s a Krisztus testébe, az Egyházba épít bele bennünket."

Ma újra feltehetjük az igen fontos kérdést; Egyház vagyunk, gyülekezet vagyunk? - A sok-sok változás, személyi csere, az alapító tagok rendkívül gyors elköltözése ellenére (más országokba vagy az örök hazába) sem állt be változás a gyülekezet fogalmának alaptételeibe. Továbbra is Krisztus gyülekezetünk feje, egyedül Reá tekintünk, az 0 igéjét hirdetjük, Qt imádjuk, imáink középpontjában 0 áll, Tőle várjuk az irányítást, hogy teste élő tagjaiként, akaratát teljesítsük. Nem próbálunk sem hozzátenni, sem elvenni igéjéből; nem igyekszünk gyülekezetünkből egy társadalmi szervezetet vagy azonos gondolkodású, jó emberek egyesületét formálni; még csak egy magyar végvárat sem kialakítani.

A bűnösök testvéri közösségét igyekszünk minden időben és módon megjelentetni azzal a vággyal, hogy az igehirdetés és a szentségek vétele által megszentelő! jünk; önzetlen, szerető krisztusi szol