Hitünk, 1982 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1982-11-01 / 11-12. szám

2

JANOS EVANGBLIUMA

Összehajolnak Máté, Márk, lukács,

Es összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rá jók a Gyermek glóriája süt.

A gyermeké, aki rejtelmesen hár S természetfölöttin fogantatott: le fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babits gat ásra várón ott piheg.

A gyermek, a nö örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati pára Lebeg körötte: a föld gőz-köre.

A dicsfény e bús köddel küzködik, Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok,

Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek - mégis köd a köd. S mindez olyan nyomorá emberi S még az angyalok Jóakarata,

Még az is emberi és mostoha.