Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10-12. szám

- o -EMBER AZ EMBERHEZ !

A reformáció emlékünnepének kü szolén Luther Márton alakja élövé válik. Az általa hirdetett evangélium a maga tiszta, krisztusi értei, mezéséhen, minden idöhen helytálló. Rávilágit az em her viszonyára Istenhez, saját magához és a világhoz. Az a különbség, mellyel a "Két Birodalom "-tana han a világit a mennyeitől elválasztja, Isten egyed uralmának hizonyitéka az emberi lélek fölött. Az a keresztény, aki tudja, hogy he van épitve Isten tér vébe, hogy saját erejéből semmire sem képes , hogy minden ajándék kegyelemből ered, annak viszonya Istenhez, sajátmagához és a világhoz egyszerű és vilá gos. Ez által lesz nyilt, szabad és befogadóképes és ez szolgál alapul, hogy nem élhet csak magának, hanem hit által Krisztusban, és szeretet által embertársában.

1977-ben felmerül a kérdés, hogy áll az uj világ embere mindezekkel szemben. Az az EMBER, nagy betűvel írva, aki a teremtés középpontját képezi, hasonlit-e a krisztusi és lutheri ember elképzeléséhez? Fedi-e azt a fogalmat, ami igazi küldetése?

Rengeteget beszélnek róla.Filo_ zófusok és egyéb tudósok boncolgatják, kutatják ki nem használt agytekervényeinek lehetőségeit. Pszihiáterek igyekeznek lelkinyomorán segíteni, a túlfejlesztett technika életritmusát gyorsítani -mindezt igazi emberi mivoltának és embertársához való viszonyának rovására.Az ember viszonya a másik emberhez erősen elromlott. Gyakran talán már nem. is létezik. A pénzt, poziciót, elismerést hajszoló ész; re sem veszi a maga mell! ett haladó másikat, legfel