Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4-6. szám

ELMÉLKEDÉSEK GONDOLKODOK TOLLÁBÓL

A szenvedésről:

Aki a homályban áll és szenved

messzebb lát, mint aki soha nem szenvedett. A nap nak le kell nyugodnia, hogy a csillagokat láthassuk A szenvedés tanít meg arra, amit máskép nem lehet megtanulni. A tanszékek legmagasabb fokán van. A bölcsesség tanára. Aki ezt a bölcsességet megérti: boldog. Igen: "Boldogok a szenvedők, mert megvígasg taltatnak". Nem csak a másvilágon, hanem itt a földön is a dolgok magasabbrendüségének felismerésében

A kereszt árnyékában fakadé is te_ ni bölcsesség elfogadása az élet igazi útja.

Az imádságról, ^ imádság az Isten és ember találkozása. Az 0 és az én akaratom összhangja. Világ nézeti megnyilvánulás az isteni rendelések értelmében. Az imában nem az imádkozó informálja az Istent. Az Isten az, aki tudja, amit az imádkozé nem tud, mire van ugyanis annak a legnagyobb szüksége. Az imádság munka. A másokért való ± mádkozás által az ember Isten munkatársává válik. Nem csak cselekmény, hanem cselekvés is. Akkor is imádkozol, ha az Isten által állította helyen jé munkát végzel. A munka és az imádság szorosan össze_ tartozik. Legyen annak hála vagy könyörgő’ formája: látóvá tesz. Meglátod és megismered azt a kötelessé_ get, mellyel a nálad nehezebb sorsban élőnek tartozol. Asztali imádkor eszedbe jut az éhező és az a lehetőség, amivel nyomorát enyhítheted. Öröm és meg könnyebbülés szorongásodban. Beleolvadhatsz az is te ni légkörbe ha imádban Rábízod magad. Arcod kifejezése megváltozik.

Nem vagy egyedül! !