Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4-6. szám

EMBE EKED JUNK. . . Régen hallottam ezt a szót, most a közelmúltban az Ószövetségben lapozva Sámuel könyvében került me­gint elém. Elgondolkoztatott kissé; mi minden van benne ebben az "ódon zamat!" szóban. Benne van min­den kötelesség és felelősség, ami csak egyént és kö­zösséget terhel. Mit jelent ez -mondjuk igy- a mai nyelvre for­dítva? Jelenti azt, hogy emberi módon élni egymás mellett, egymás között és egymásért. Szeretni egy­mást igaz testvéri szeretettel, amit ne rontson meg semmi látszólagos, világi különbség: sem osztálykü­lönbség, sem nyelvben, vallásban, vagy vagyoni hely­zetben való különbség. A föld ugyanis, mely kenyeret ad nekünk: mind­nyájunké? az ég, mely napfényt sugároz és esőt ad: ugyancsak mindnyájunké és a szív, mely szeret, vágya kozik, szorong, remél és élni akar, egyforma bennünk. Milyen természatesnek kellene tehát lenni annak,hogy emberke!jünk együtt, mert csak azoknak akik ezt tud­ják és akarják teljesíteni, lesz jövendőjük. Napjainkban egyházainknak nagyon hangosan kell ezt hirdetniük. Furcsa hangzavar van ugyanis a vilá­gon. Mint amikor valaki végigszalad egy világvevö rá dió. skáláján és sokféle nyelven szavak, félmondatok, zene töredékek, hirek és propaganda jelszavak össze­visszasága tolódik egymásra, valahogy ilyenféle zene bona hallatszik ma kint az életben. Ezért kell Isten Igéjét ma hangosan prédikálni. Teljes szívvel, min­den erővel, a szeretetnek vakmerőségig menő bátorsá­gával hirdetni az evangéliumot és rávezetni minden­kit arra, hogy Isten Igéjének mai mondanivalója ben­ne van ebben az egy szóban: emberkedjünk!-4-V.

Next

/
Thumbnails
Contents