Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1-3. szám

-2-MIRE VALÓ VOLT?

Visszatekintve az elmúlt esztendő eseményeinek sorozatára, azt a kérdést vetheti fel a figyelő; "mi re való volt mindaz az eröfeszités, amit egyházaink fenntartására fordítottunk?" Mire való volt istentiszteleteink megtartása? Gyülekezéseink? Szeretetmunkánk? lelki gondozásunk? Hiszen számunk nem növekszik, hanem csökken... Hiszen fiataljaink nem nőnek hele gyülekezeteink testéhe... Hiszen egyre nehezebb tisztségviselőket találni... Hiszen a fenntartási költségek növekednek, míg a támogatőkészség csökken, mert az eddigi keresőkből nyugdíjasok lesznek... és igy tovább.

Olyan kérdések ezek, amelyekre választ kell adnunk, nem azért, hogy meggyőzzük magunkat afelől, hogy érdemes tovább dolgozni, hanem hogy tisztázzuk célkitűzéseinket, leszámoljunk a tarthatatlan ideálok kai, de megerősítsük egymást hitünkben és élni akará sunkb an.

Ügy érzem, hogy magyar egyházaink története világosan tanít bennünket arra, hogy

1. / Szükség van az anyanyelvű istentiszteletek tartására, mert azokon keresztül emlékezhetünk meg Istennek nemzedékről nemzedékre tartó kegyelméről.Az új haza nyelvével szőlő ige közvetíti ugyan nekünk Isten hivogarő kegyelmét, de mintha egy űrben cselekedné azt. Hiányzik mögüle mindannak emléke, amit Is ten cselekedett egykor atyáinkkal, és igy az a bizonyosság, hogy nem feledkezik meg ígéreteiről. Hiányzik belőle az a melegség, amelyik az ismert igék, zsoltárversek, egyházi énekek jól ismert izéből árad ki. Nincsen meg benne az az összekötő erő, amelyiket szüléink ültettek belénk, és egyéni eredmény lesz ami lesz, ahelyett hogy közösségi cselekedet lenne.

2. / Szükség van egyházainkra gyermekeink szempontjából is, mert akár tetszik nekünk, akár nem ők