Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1-3. szám

-3-példákból élnek. Ha mi nem is voltunk sikeresek altan, hogy megtartsuk őket magyar egyházainkban, de legalább azt kellett volna hogy megmutassuk, hogy senki sem sziget, hanem mindenki egy testnek tagja, valakihez tartozik. Különösen manapság, amikor ez az elszigetelődés, vagy ahogy mondják polarizálódás egy re nagyobb mértékben észlelhető, kell hogy a másik oldalnak, az Istentől adott hagyományos feladatnak is legyen képviselője. Hogyan tanulhatná meg a gyermek a mai világban, amelyik csak a saját önzö céljait tartja szentnek, hogy szükséges áldozni olyan dolgokra, amelyeknek nincsen közvetlen és kézzel fog ható eredménye, hanem amelynek jutalmát csak a belát hatatlan jövendő hozza majd meg. Ha ifjaink nem tanulják meg példánkból az áldozatkészséget és a hűséget, az ideálokhoz való ragaszkodást és a szellemi javak keresését, akkor csakugyan hiába éltünk, mert bennük nem folytatódunk majd mi, hanem világra hoztunk önzö perc-emberkéket, akik a mának élnek, mert nem látták a múltat és igy nem tudják elképzelni a jövendőt.

3./ Szükség van egyházaink fenntartására testvé ri szeretetünk megbizonyitása végett is. Sok müvelt- és okos honfitársunk találta meg helyét, harcolta ki egzisztenciáját az új hazában, bárhol is legyen az.

De minden "sikeres" egyénre esik legalább egy, aki nem él jobb életet mint egykor, és egy aki nem tudott beilleszkedni az új világba, mert nem volt képes meg tanulni annak nyelvét. Két embernek van tehát szüks? ge minden önállóságra képes egyén mellett arra, hogy vagy erősítést vagy életfenntartó erőt kapjon nemzeti, anyanyelvi közösségből, annak az Istennek a szaván keresztül, aki anyanyelvén szól hozzá. A "sikere seknek" talán nincsen szüksége az anyanyelvi igehirdetésre, -de minden egyesnek felelőséget kell vállal nia legalább a másik kettőért, alkalmat teremtve nekik arra,hogy erőt meritsenek abból, ami erőt jelent liet számlikra« Kemény Péter (Ausztrália)