Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9-10. szám

-6-örök reformáció

A lutheri reformáció 458,évfordulóján elmélkedjünk azon, hogy mi volt és mi ma is a protestantizmus lényeges alapelve, inditéka, törekvése, A reformáció a leghatalmasabb fölhívás volt arra, hogy a keresztyénség a maga egészében térjen vissza a maga eredeti tiszta lényegéhez és újuljon meg életének eredeti forrásából; az evangéliumbő]^, Az alapelv tehát nem más mint a keresztyénségnek a maga eredeti tiszta lényegéhez való hűsége.

Ilyen irányú törekvéssel mindig találkoztunk a keresztyénség történetében kezdettől fogva már,mely akár zsidós, akár pogányos jellegű meghamisítással, fertőzéssel vagy tévelygéssel szemben az egyház tisz fa lényegének megóvására hívta fel a figyelmet.Erre törekedett Luther Márton is mikor az egyház az ókor szellemét felújítani törekvő renaissance hatása alatt abban a veszedelemben forgott, hogy teljesen clvilágdassodj ék. Hangsúlyozta is, hogy a_k_eresztyén egyháznak örök reformációra van szüksége.

Ebben a fölhívásban a maga igazi mivoltának: ismét tudatára ébredt keresztyénség lelkiismerete szó lal meg s a lelkiismeret szava ebben az esetben két ségtelenül Isten szava volt. Azért idézett elő olyan páratlan, a lelkek mélyéig ható rázkődtatást a keresztyénség egész területén. A reformáció legmélyebb és igazi indító okait nem külső körülmények ben, nem politikai vagy szociális vonatkozásomban, nem is a német .'lelkiségek sajátságaiban, sem pusztán a renaissance és a humanizmus szellemének a