Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9-10. szám

-7-vallási életre való kihatásaiban kell keresnünk, sőt még az egyház közállapotaival való közönséges elege detlenségben sem, hanem a szerzetes Luthernek Isten nel Istenért, az üdvösségért vívott megrázó lelki küzdelmeiben. Az ember, a bűnös ember kerül a lelkiismeret kényszere alatt Isten színe elé és küzd az exisztenciábis odaadás végső szenvedélyével, halálos komolysággal mindaddig, míg megnyugvást nem talál. Küzd azért, hogy Istenhez való viszonya hiánytalanul igaz legyen, olyan, amilyennek lennie kell, nem emberi elképzelések vagy hagyományos vallási szokások szerint - nyugtot mindez nem ád - ,hanem; Isten akarata szerint, mert Istenhez való viszonyunk fölött egyedül csak 0 lehet az úr.

A keresztyén élet és gondolkozás középpontjába ismét Istennek a Jézus Krisztusban valósággá lett ön|cinyilatkoztatásakerül. Helyreáll tehát az eredeti "chrisztocentrizmus". Az Úr Krisztus, Istennek emberré lett egyszülött Fia, az egyedüli közbenjáró Isten és emberek között s ez kizár minden emberi közbenjárást, Máriáét és a szentekét épúgy, mint a hierarchiáét. A hit által mindenki számára szabad az út az isteni kegyelem zsámolyához. A bizonyságtevők ajkán folyton megújuló evangéliom, a viva vox evangelii a keresztyénség életeleme. Az egyház tani tása nem az isteni kinyilatkoztatás továbbfolytatása és gyarapítása a hierárchián keresztül, hanem az isteni kinyilatkoztatás emberi visszhangja, bizonyságtétel, hitvallás, melynek feladata, hogy amikor a hitnek a kinyilatkoztatásból merített tartalmát kifejezi, egyúttal megóvja félreértésektől és tévelygésektől. A hit nem az egyház tanításának kész köteles elfogadása, nem az egyház hierarchikus tekintélye előtt való meghajlás, hanem az egész ember nek exisztenciális, személyes b izo dalommal teljes igenlő viszonyulása a megváltó kegyelem Istenéhez. Ebben a hitben a keresztyén élet újra megtalálja a