Hitünk, 1975 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-3. szám
Az Isten arcának állandó,szüntelen keresése Leskó Béla igehirdetése január 1-én 105. zsoltár 1-5 alapján. Mi lenne ha minden e gyülekezeti újévi istentiszteleten "névsor-olvasást" tartottunk volna s azt felvettük volna hangszallagra? Elképzelhető lenne az, hogy a prédikáció nagyrészben abból állhatna, hogy pár év hangszallagját hallgatnánk meg. Mert egy-egy ilyen névsorolvasásnak nagyon sok értelme és jelentősége volna mind arra ami volt, ami van, ami lett, s ami lehet. Hallanánk a válaszokat:- elhunyt,- elköltözött,- tovább vándorolt,- nem jön többet mert megszomorodott- nem jön többet mert valaki közülünk megszomorítóttá,- jönne, de nem érti,- jönne,de beteg- igen! jelen!- még igen, de ki tudja itt leszek-e jövöre? Hallanárk azokat a hangokat is akik az egyik év ben még "jelen"-t mondtak a másikban pedig már egy másik hang mondta nevüknél, hogy nem élnek már. Be hallanánk mindig uj hangokat is. Cserélődik is és bővül is a névsor. Az Uj Bv Jézus nevének az ünnepe, de a névhez hozzátartozik egy arc is. Minden névhez hozzátartozik egy arc és minden archoz hozzátartozik egy név. Egy ismeretlen arc akkor lesz ismerőssé amikor megtudjuk a nevét is. Egy név pedig akkor lesz igazi valósággá számunkra, amikor szemben élünk vele, amikor megismertük az arcát- 3 -is.