Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8-10. szám

11 LUTHER SS MI LUTHERÁNUSOK "Vonjunk néhány fronton párhuzamot Luther Már ton és mi magunk, mai lutheránusok között? Luther Isten igéjének a fényében egészen bű­nösnek ismerte fel magát és nem tudott vigasztalód­ni a saját cselekedetei és kegyessége alapján. Lel­kiismeretesen igyekezett teljesíteni az egyház ál­tal előírt vallási kötelességeit, de Isten szent arca előtt mégis menthetetlennek, az önigazság szennyes ruhájába öltözött, a kárhozat külső sötét­ségére Ítélt embernek ismerte fel magát. Mindaddig nem is nyert békességet, amig az evangélium igéjé­ből meg nem értette, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus megfizetett minden bűnéért és ajándékképen, kegye­lemből kínálja neki bűneinek bocsánatát. Luther szá mára csak a Jézus Krisztus vérében való bűnbocsánat: kegyelme volt az üdvösség egyetlen fundamentuma. Szegény bűnösként csak abban bizakodott, hogy Krisz tus gazdag lévén, ö érette szegénnyé lett, hogy Krisztus szegénységéből ö is meggazdagodjék és Is­ten megkegyelmezett gyermekeként bövölködö életet élj sn. Mi lutheránusok ebben a dologban sokszor egé­szen ellentétbe kerülünk reformátorunkkal. Nem hit;— belile g, de gyakorlatilag. Bár jól me gtanul tűk, hogy hit által igazulunk meg, a törvény cselekedetei nél kül és hogy az üdvösség kegyelemből van nem pedig érdem szerint; a gyakorlatban mégis vallásos élet­gyakorlattal, egyháziassággal, templombajárással és a gyülekezetben való buzgolkodással igyekszünk el­hallgattatni nyugtalan lelkiismeretűnket. Kérdezzük végig evangélikus ismerőseinket, mi az ö reménysé­güknek alapja, sorra mind külső kegyességi megnyil­vánulásokra fognak hivatkozni és alig-alig akad va­laki, aki annak adja tanujelét, hogy Krisztus sebe­ibe vetett bizalommal készül az örök Biró itólöszé-

Next

/
Thumbnails
Contents