Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8-10. szám

12

ke elé. Az élettelen cgyháziasság mély álmába ringatjuk “bele lelkiismeretűnkét, amikor a magunk csinálta hamis vigasztalás különbőzé módozataival orvcsolgatjuk szivünk Toünmarta sebeit. Ha Jézus Krisztus engesztelő halálára és büntörlö vérére gondolunk is, mindig csak kiegészitésképen, annak a pótlására tesszük, ami belőlünk hiányzik.

A valóságban hitünk azt mutatja, hogy reménységünket csak részben vetjük Krisztus érdemébe, másrészt a saját kegyességünkben bizakodunk. Nem érezzük magunkat egészen nyomorult bűnösöknek, akiknek egyáltalában semmijük sincs, ha nem maradéktalanul kegyelemre szorulnak .

Hz más szóval azt jelenti, hogy a magunk kegyességét, bünbánatát, imádságát, jótékonykodását szemérmetlenül odaállítjuk a Krisztus érdeme mellé ós ezáltal arra az útra lépünk, amire a kigyó csalta Svát, amikor azt Ígérte neki2 olyanok lesztek, mint az Isten.

Ha fel nem ébredünk, ebből a farizeusi beképzelt ségböl és kárhozatra méltó utolsó bűnösként nem valljuk meg az elbizakodottságunk és önelégültségünk undorító bűnét többi bűneinkkel együtt, könyörögve azok bocsánatáért Jézus Krisztus vére által, akkor egy hely re kerülünk az önhittség fejedelmével, aki először tólta fel magát szörnyű elbizakodottságában az Isten mellé. "

E.V.

+ "+ »»+H+ "4- "+ "+ H+H+II4.

URAM! VEGY El MINDENT TŐLEM, AMI TÁVOL TARTANA TŐLED! URAM! ADJ MEG MINDENT NEKEM, AMI KÖZELEBB VISZ HOZZAD! URAM! VEGY EL ENGEM ONMAGAMTÖL ES TÉGY EGESZEN MAGADÉVÁ

ÁMEN.

.)_0-}-0-|-0-|-0 + 0-fO-|-0-|-0 + 0-|_