Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11-12. szám

-2-napjain nem igen nyitja ki a templomajtót, vagy a Bibliát. Múló ünnep, ami után épp oly örömtelen, béke télén és krisztustalan az életük, esetleg életünk mint addig. Ez nem is lehet máskép, mert szivbeli megrettenés nélkül nincsen igazi karácsony.

Karácsonykor azért is nagyon időszerű a bethlehemi pásztorok döbbenetét tolmácsolni; Rettenjetek meg!

Vagy minket még nem rettentett meg, hogy isteni dicsőség fényében kell szemlélnünk az életet? Az első karácsonykor mennyei fény esett a földre és azóta nincs többé rejtett sarok, ahol észrevét len meghúzódhatik a bűn. Nincs többé menthető tudatlanság, amely fedezhetné az Isten akaratának semmibevételét. Minket még nem sújtott a földre, hogy Isten szent, igaz és dicsőséges, mi pedig romlott, hazug és kárhozatosak vagyunk?

Még nem gondolkodtunk el azon, hogy a bethlehe mi istálló jászolbölcsöjében fekvő kisgyermekké kellett lennie az Istennek, hogy hozzánk alászáll hasson és minket megváltson? Nem döbbentett meg még az, hogy Isten mennyire keres minket? Pedig akkor bizonyosan mélyen van bennünk a bűn. Mi is joggal magunkra vehetjük Dávid imádságát*. "íme én vétekben fogantattam és bűnben melengetett az anyám."

Még nem rettentett meg minket soha, hogy a karácsonyi gyermeknek nemcsak a születése volt ennyire

t-c; cvf tarn?ini