Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11-12. szám

-3'

megalázó, hanem az egész élete üLdö_z tetés, hontalanság és megaláztatás között folyt le egészen az átok fájáig,- amelyre két lator közé feszitették fel. Ilyen rettenetes dolog a mi bűnünk. Menthetetlen és jóvátehetetlen vétkes tartozás. Az igaznak és szentnek kellett bűnné lenni éret tűnk, hogy megszabadulhassunk az átok alól.

Rettenjünk meg tehát mindnyájan, akik karácsony után, nagypéntek után és husvét után is tudunk még szemrebbenés nélkül vétkez; ni, bűnbánat és megtérés nélkül, bünbocsánat és Megváltó nélkül élni. Vagy azt gondoljuk, hogy le hét még mentség számunkra, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?

Igenis rettenjenek meg mindazok, akiknek a karácsony mindig csak múló ünnep, az evangélium meg csak pillanatnyi enyhülés! Döbbenjenek meg mind, akiknek a szivében Isten dicsősége összefér a világ hiúságával, a bűnök gyakori megvallása titkos bűnök melengetésével. Megalkuvók, félszivü ek, két úrnak szolgálók, a szoros kapú előtt topo_ gó, de a keskeny útra soha rá nem lépők, remegjen meg ezeknek szívük, mert a bűneink bocsánatáért utolsó cspp vérét is kiontó Megváltó semmit sem utált annyira, mint a langymeleg keresztyéneket.

Hitetlenek, szokáskeresztyének, álkegyesek és kihültszivü hívők, rettenjenek meg! Karácsony után is van kárhozat! Sőt karácsony után a Megvál tó el nem fogadása, vagy megosztott sziwel való szolgálása miatt lesz igazán rettenetes a kárhozat!- Rettenjünk meg! Törjön össze bűnös szivünk Isten dicsősége, kegyelme és ajándékozó szeretete előtt, hogy végre sziveinkben legyen helye Jézusnak. Csepregi Béla