Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

-3-Lesztek nékem tanúim...

Jézusnak ezek a szavai, melyeket örökségül hagyott tanítványaira a lutheri reformáció népében is tovább hatottak. Akik szivükbe fogadták az újra megtalált evangéliumot, a jó hírt arról, hogy Jézus Krisztusban Isten kegyelmét kínálta fel minden embernek, azok erről a jó hírről embertársaik között is tanúskodtak. Elmondták a nyugtalan lelkiismeretű embertársaiknak. Akik pedig az evangélium világosságában felismerték a korabeli pápás egyház sok tévelygését, hamis tekintélytiszteletét, uralkodni akarását a lelkek felett, azok e felismerés alapján elmondották kritikájukat a tévelygések felett és rá mutattak a hibákra. Akik az anyanyelven olvasott Szentírás gazdag lelki kincseire rátaláltak, azok szívesen ajánlották má.soknak is ezt a drága forrást. Akik Luther írásait olvasgatva rádöbbentek a reformáció igazságaira, másoknak is ajánlották vagy továbbadták ezeket az iratokat. így lettek tanúkká.

Ez a tanúskodás sok ember életében csak csendes tanúskodás volt. Egyszerű, mindennapi be - szélgetések között, magánházak- ' ban elmondott vallomás a felismert uj dolgokról. Ez lett a té mája baráti beszélgetéseknek, piacokon, vásárokon összesereglett emberek társalgásának.

Az ö számúkra példa volt Luther bátorsága Wormsban a birodalmi gyűlés előtt, és lelkesítő volt az Erős vár a mi Iste nűnk című éneknek verse“ . s.K,

Morfin luíher