Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7-8. szám

A közölt néhány odat alapján is megállapíthatjuk, hogy gyülekezetünk él és dolgozik. Voltak ugyan, akik már évekkel ezelőtt felállították gyülekezetünk kihalási statisztikáját, de ez nem érdekes. Egyen lőre, legalább is az utóbbi 2 esztendőben, többen léptek és születtek be a gyülekezet be, mint elhaltak vagy eltávoztak. Ez tény; de még több más adatot is felsorolhatnánk a gyülekezet életképességének és élniakarásának az igazolására.

Mindezek ellenére gyülekezetünk, mint az IELU többi gyülekezete is néhány év nulva, ami kor a külső támogatás megszűnik, a legsúlyosabb válságba kerür. Ã gyűleke z e t-fenntartá s többi költségei mellett a legnagyobb tételt kitevő lolkeszfizetést lágyan is saját erőnkből már, vagy még mm tudjuk fedezni. Természetes, hogy erre nekünk kell elsősorban megoldóst ke rosni es dönteni, hogy egyáltalaban hajlandók vagyunk va^y lészünk-o gyülekezetünkért, a jna. - gyárnyelvű lolkigondozá sert a jövőben komoly- 6

anyagi áldozatot is hoz ni?

De hisszük és reméljük, hogy ez nem lesz csak a mi problémánk, hogy ennek a kérdésnek a teljes súlyát nem kell csak egyedül viselnünk. Gondolunk arra, hogy anyaegyházunk, az IELU vezetősége annak a hatal más ingatlan vagyonnak a birtokában, amivel az egyház rendelkezik, meg találja majd a módját, hogy az egész egyház egészséges átszervezésével az életképesnek biz£ nyúló gyülekezetek további munkáját és szolgálatát maga is elősegíti, biztosítja, Javosla tainkat erre vonatkozó^ lag mi is megtettük, re méljük, hogy azok mielőbb tárgyalásra kerülnek.

Merjünk őszinték lenni? Nem tudjuk olkéjD zelni, hogy anyaegyházunk felelős vezetői, mint gyülekezetünk tagjai is, ne követnének ol közösen mindent, hogy ezt a csaknem negyedszá zados múltra visszatekintő, oly sok szép munkát és eredményt fel mutató lelkiközösséget megsegítsék, megmentsék.

Folytatódik a 11. oldalon.