Hitünk, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-07-01 / 7-8. szám

- 5 -Kérdés magunk felé Merjünk őszinték lenni?

Gyülekezetünk jövője röl van szó. Három-négy éve hogy ez a kérdés szinte megszakítás nélkül napirenden van és foglalkoztat raindannyiunkat. Mint ismeretes: arra kell felkészülnünk, hogy korábban vagy későbben, de néhány éven belül feltét: lenül megszűnik az egyház külső támogatása és akkor ránk hárul a gyülekezet fenntartásának összes tér he és költsége.

Gyülekezetünk tényleges lélekszámú másfélszáz körül van (az argentínai magyar evangélikusok tén^ leges száma ennek legalább kétszerese); ezeknek kb. 2/3-a kereső, de ezek nek megint csak kb. 2/3 -a vesz részt a gyülekezeti terhek viselésében. (A legutolsó adatok szerint 71 a gyülkezeti hozzájárulást fizetők szá ma). A többi argentínai evangélikus gyülekezethez viszonyítva ez az arány nem olyan rossz, különösen ha figyelembe vesszük hogy tagjaink között sok a nyugdíjas és az özvegy.

Egy-egy kereső átlagos évi hozzájárulása lo.ooo peso m/n körül van; a szélső értékek: évi 1.2oo, illetve loo.ooo peso m/n. Viszont sem a legalacsonyabb, sem a legmagasabb összeg nem azt jelenti, hogy azt a legszegényebb, illetve a leggazdagabb fizeti. Még egy adat erről az észtén döröl: a gyülekezeti pénztár bevétele május 31-ig (nem számítva a múlt évi pénztári maradványt) csaknem 850.000 peso m/n, ami azt jelenti hogy minden egyes lélekre (150-et számítva)csak nem 5-700 peso m/n bevétel esik, ami 5 hónapra elosztva havi l,l40 peso m/n-nak felel meg. A gyű lekezet eddig minden évben eleget tett minden anyagi kötelezettségének, tartozása nincs. Es ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy ez az anyagi tehervállalás - talán egy-ket kivételtől eltekintve - a gyülekezet nagy többségé nél nem minősíthető még~ áldozathozatalnak j