Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Cotorea Gerontius és az erdélyi román nemzeti öntudat ébredése
90 I. Tóth Zoltán 1451-ben írta; és az Ür 1453-ik esztendejében elfoglalták Konstan- tinápolyt.“ Az igaz egyháztól való elszakadás ezek szerint a népek pusztulására és végromlására vezet. „Emlékezzetek meg róla testvéreim — folytatta Gennadius tolmácsolását Cotorea — milyen és mekkora volt a mi népünk (niamul nostru), valaha bölcs, híres, vitéz, értelmes (cu minte buna), erős volt és hogy hajtotta maga alá az egész földet. Ezen kívül minden más népet felülmúlt szentségben és jótéteményekben. A böjtöt, a virrasztást, az imádságot, az isteni dolgokat, egyszóval az összes jócselekedeteket úgy szívta magába, mint valami szivacs. Most azonban, óh szégyen, mindez eltűnt. Konstantinápoly elesett... Ha azt fogjátok mondani, hogy mindezek a mi bűneink miatt történtek volna, nincs igazatok; mert nem káromoljuk mi Istent jobban a mi cselekedeteinkkel, mint más keresztyén népek. Mert vannak más vétkes népek is, amelyek nem bűnhődnek meg, mint a mi szerencsétlen és megfenyített népünk és így tovább (iproci). Más okát ennek a büntetésnek nem találom, mint a szakadárságot és a római egyház iránti engedelmesség megszakítását.“ Amit Gennadius a görög nép múltjáról és jelenéről mond, az valósággal párhuzamként kínálkozik Cotorea számára, aki nem is habozik a tanulságot a román nép számára levonni. ,,Ime, ezért bűnhődött meg a görögök híres népe. De a mi népünk sem esett másért a pogányok rabságába, óh fájdalom, hanem csak azért az elszakadásért! Valaha a román nép (niamul rumánesc) is híres és magasztalt nép volt; most azonban hír nélkül valón és mindenkitől ócsároltan hever. Valaha vitéz és a háborúban hatalmas volt; most azonban erőtelen és gyávább, mint más népek. Valaha bölcs volt; és most a tudatlanság felhője veszi körül. Tisztelt volt, most pedig mindenki megveti. Valaha Erdélynek is parancsolt; most azonban még saját országának sem (nici (;árii sale). Valaha más népek szolgáltak neki, most azok gúnyának tárgya. Régebben bővelkedett jótéteményekben; most gonosz cselekedetekben gazdag. Régebben csoda volt, ha valakit karóba húzva láttak; most azonban az összes akasztófákat és karókat csak ők őrzik. íme, ide jutott a román nép is mostanáig; de a jövőben még sok más is fog vele történni, ha nem hagyja magát a bölcsebbektől vezettetni; mint a zsidók, kik hitetlenségük miatt az ígéret földjének küszöbén vesztek el a pusztában: nem fogja meglátni az ígéret földjét, vagyis a mennyek birodalmát. Arra vigyázz, óh valaha híres nép, nehogy valamiképpen megcsaljanak tégedet a görögök álnokságai (alniciile), akik kívülről báránybőrbe öltözve jönnek hozzátok, pedig belülről telhetetlen farkasok; nehogy a földi birodalommal együtt más büntetések után, amelyek a nyakadon vannak, elveszítsed a mennyei birodalmat is, amelyet minden kétség nélkül elérhetsz, mihelyt ismét egyesülsz az egyház fejével, akitől a görögök csalárdsága által elszakadtál.“^^ Az erdélyi román nemzetiség XVIli. századi kérdéseinek valóságos kis seregszemléje ez az írás. Közvetlen leszármazás-hite a róBunea: 371—^3.
