Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Cotorea Gerontius és az erdélyi román nemzeti öntudat ébredése
Cotorea Gerontius 89 kától és tanulmánytól elborítva, befejeztem a görögök szakadársá- gának történetét; népemnek (niamul meu) — mely éppen abban az időben, az Ür 1745. esztendejében szakadt el az egyháiz fejétől — minél inkább való megjavítására elhatároztam magamat arra, hogy külön is (de chilin) írjak a négy vitás cikkről, éspedig a Szentiéleknek a Fiútól is való származásáról, a szent áldozás anyagáról, a tisztítótűzről és az egyház fejéről, vagyis a pápa dicsőségéről.“!^ A „neam“ szó a román nemzetfogalom leghűbb kifejezője, sokkal hűbb, mint a „na^une“, vagy a „popor“. A románság fogalma Erdélyben egészen Klein Ince idejéig egyértelmű volt a görög valláshoz tartozással, tehát egy olyan közösséghez való tarto2sással, amely a románul beszélők határán messze túlterjedt, s a Balkánnál és az orosz tömbbel együtt egy valóságos keleteurópai ortodox intemacionálét jelentett. A vallási unió ebből a közösségből hasította ki az erdélyi románság unitus részét és kapcsolta be az európai latin kultúra vérkeringésébe. Cotoreanál a „neam“ szintén vallási közösséget jelent. Sajnálkozását fejezi ki afelett, hogy ez a közösség a Visarion mozgalma következtében jórészt elszakadt az egyház igazi fejétől, a pápától. A vallási buzgalom, az erdélyi katolikus iskolákban megszilárdult katolikus öntudat nyilatkozik meg benne, ami a nagyszombati tudós és művelt, katolikus erőt sugárzó környezetben csak fokozódhatott, — ez készteti arra, hogy fáradságot nem kímélve, előírt kötelességén felüli munkával terhelje magát és foglalkozzék annak a vallásnak a történetével, amelyből vélekedése szerint ő maga és népe is kiszakadtak, s amely vallás követői ma Istennek nem tetsző szakadárságban tengődnek. Mindez ;nemzetiségi szempontból nem sok érdeket jelentene, ha nem tudnók, hogy Cotorea a „neam“ alatt a vallási közösségen túl egyebet is értett. A görög schisma történetéről írt könyve befejező részéből tanulságosan megérthetjük, hogy az unitus (katolikus) öntudat és a latinságélmény szintézise miként történt meg és milyen termékenyen hatott egy korabeli tanult román ifjú lelkére. „És megértem — írja Cotorea —, hogy nem volna rá okunk (n’am avia ocá) elválni a római egyháztól (dela Bisiareca Rámului), mert mi is a rómaiak igazi vére vagyunk, minthogy őseinket állítólag Traján császár idejében onnan küldték ezekre a részekre“ — és még ezt is hozzáfűzi: — „a görögök sem bűnhődtek meg másért, csak mert hogy elszakadtak a római egyháztól.“ A VALLÁSI KÖZÖSSÉG ÉS A NEMZETI KÖZÖSSÉG egysége Cotorea tudatában akkor merül föl, amikor Gennadius Scholarius konstantinápolyi pátriárka nyomán elmondja, hogy miként jósolta meg V. Miklós pápa a görögök lemészárlását, ha nem térnek vissza a katolikus egyházba. „Három évet fogok várni, taláncsak megtértek; de ha nem, le fognak benneteket vágni, hogy ne tegyétek terméketlenné és pusztává a földet.*® Ezt a könyvet (CJennadius) 15 Bunea: 371. 1» Ezt a részletet Krisztusnak a terméketlen fügefáról mondott példabeszéde ihlette: Lukács ev. 13:7. a.. ''AM. At AS»* »
