Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Cotorea Gerontius és az erdélyi román nemzeti öntudat ébredése

88

1. Tóth Zoltán

püspök 1772-ben kieszközölte a kormánynál Cotorea és Kallyáni rehabüitálását, akik ilyenformán újra elfoglalhatták régebbi állásukat a balázsfalvi Szentháromság kolostorban.További sorsáról alig tudunk valamit, de minthogy Balázsfalva további életében társaihoz képest kiváló műveltsége és írói készsége ellenére semmi szerepet nem játszik, arra következtethetünk, hogy nem sokáig élhetett még.i- Balázsfalva már alig nélkülözte, mert akkorára egy újabb tanámemzedék nőtt fel aCotoreáé mellé (Áron Jakab, Neagoe László stb.).

Cotorea nemzedékének tagjai — Aront leszámítva — nem voltak író-emberek, aminthogy eredeti erdélyi román irodalom ekkor még nincs. Annál érdekesebb jelenség, hogy az Áron püspök alatt megjelent Floarea adevárului című, 1750-ben készült műi® az egész nemzedék: Áron, Cotorea, Kallyáni, Major és Rednik közös műve volt. Szimbolikus jelentőségű esemény ez, az unió lelki győzelmét jelképezi az erdélyi románság életében. Bunea szerint eredeti, nem fordított vagy kivonatolt könyv, tárgya az unió alapját képező négy dogmatikai pont igazolása, éspedig kizárólag a keleti egyházi irodalomból vett érvek és irodalom alapján, hogy az ortodoxok előtt nagyobb hitele legyen.^ A katolicizmus ezzel a megnyilvánulással véglegesen belegyökerezett a románság leikébe. Ez a körülmény nem minden jelentőség nélkül való a román nemzetiségi öntudat megerősödésének folyamatában sem. Az imitus klérus legműveltebb része ezután már nem csak külső előnyszerzésből', hanem legbenső meggyőződése szerint is katolikussá vált. Cotorea példájából értjük meg, hogy ebben népi öntudatuknak is lényeges szerepe volt.

Még nagyszombati alumnus korában írt egy nyomtatásban soha meg nem jelent terjedelmes kéziratot, tárgya a görögök schis- májának története. Egy másik munkája rokontárgyú és — akárcsak a Floarea adevárului — az unió négy dogmatikai pontjának igazolásával foglalkozik (Despre articulu$urile célé de price) hasonlóképpen 1746-ban és az elsőnek mintegy függeléke. Minthogy a Balázsfalván található kézirathoz nem volt módom hozzájutni, csak azokra a részletekre szorítkozom vizsgálatomban, amelyeket Bunea Ágoston idézett könyvében közöl belőlük.

A Despre articulu^rile célé de price bevezetésében írja Cotorea ezeket a figyelemreméltó sorokat: „Miután Isten segítségével elég sok fáradsággal, még nagyszombati tanulmányaim alatt, sok munÉrd. Kanc. 1531:1722 és Enciclopedia Romána II. 27.

>- Utoljára 1775 nov. 15-én találkozunk nevével. Érd. Kanc. 164:1776.

‘ä Floarea adevárului pentru pacea §i dragostea de ob§te. 1. kiad. Balázsfalva, 1750 (BRV II. 276. sz. 113. 1.), 2. kiaá. uo. 1816. (BRV III. 906. sz. 142— 6. 1.). Az 1 kiadás azonban valószínűleg csak 1753-ban került ki a nyomdából. (Bunea 368.). Áron 1752—54 közt Bécsben latinra is lefordította és ugyanott Flosculus veritatis címen kiadta; ennek van egy második római kiadása is 1862-böl. (Bunea 369.).

A lennebb elmondandókból ki fog azonban tűnni, hogy a keleti egyházi irodalom felhasználása a római katolicizmus görög missziójában bevett, közönségesen használt fegsrver. A Floarea adevárului közelebbi kritikai vizsgálata minden bizonnyal kiderítené a római katolikus forrásokat, amelyek között Peichich később tárgyalandó müvei kétségtelenül helyet foglalnak.