Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Cotorea Gerontius és az erdélyi román nemzeti öntudat ébredése

Cotorea Gerontius

87

lényegesebb élményről, ami az örök városban érte volna őket, inkább katolikus öntudatuk izmosodott a világ katoükusságának központjában. A latinságtudat két korai román kifejezője: Klein Ince (1735) és Cotorea Gerontius (1746) nem Rómában, hanem Nagyszombatban tanult.

COTOREA FIATALKORÁRÓL nem sokat tudunk. Alsófehér megyében, Táté (Totoiu) községben született^ valószínűleg nemes családból. (^rontius Kolozsvárott a jezsuiták ginmáziumában végezte tanulmányai javát, előtte pedig mindenbizonnyal a szülőfalujától csak 6 kilométernyi távolságra fekvő Gyulafehérváron. Még Klein püspök idejében, 1738-ban Munkácsra került bazilita noviciusnak, majd Nagyszombatba, ahonnan tanulmányai végeztével 1747-ben érkezett vissza Balázsfalvára.* Itt a Szentháromságról elnevezett bazilita kolostorban mint archimandrita működött és igen jó viszonyban élt Áron vikáriussal, úgy, hogy amikor ez a lemondott Klein helyén püspök lett, 1754 november 13-án^ Cotoreát nevezte ki vdkáriusnak. Ebben a minőségében erős unitus meggyőződésről és kellő erélyről tett tanúságot az ecsellői Popa loan ortodox agitá- ciója ellen Áron püspök helyett tett vizitációja alkalmával.® Mikor Áron 1754-ben megnyitja a balázsfalvi iskolákat és ezzel új korszak kezdődik az erdélyi románság történetében, Cotoreára és társaira háramlik a tanítás feladata, ö a bazilita kolostor gazdasági vezetője, Rednikkel eg

3Ütt az ifjúság lelki gondozója és amellett a papvizsgálóbizottság elnöke.« Cotorea volt az Áron idejében kissé rendszeresebben megszervezett levéltár őre is.’’ Áron 1763-ban Cotorea helyett Redniket tette meg vikáriusának, s mikor ez Áron hamarosan bekövetkezett halála után püspökké lett, a rossz viszony közöttük annyira elfajult, hogy Rednik a szintén ellenszegülő Majorral és Kallyánival egsúitt őt is eltávolította BaJázsfalváról. Egy tanulatlan egűmen rendelkezése alatt Strámba kolostorában« jelölt ki neki kényszerlakhelyet, majd a következő évben« Szamosújvárra helyezte, ahol akkor csekélyszámú és szervezetlen román elem élt, meljmek még temploma sem volt. Cotorea buzgólkodása telket szerzett egy unitus templom számára, felépítésére pedig Mária Teréziától 2.ÓÓ0 forintot eszközölt ki.’« Rednik halála után Major Gergely

2 Klein Sámuel egyháztörténelme T. Cipariu közlésében: Acte §i frag- mente. Blaslu, 1855. 101. Születését Bunea kellő indokolás nélkül 1720-ra teszi. (Enciclopedia Romána. SibUu, 1900. II. 27.)

® Érd. Kané. 525:1757. Vö. még: A. Bunea: Episcopii Petra Paul Áron Dionisiu Novacovici, sau istoria Románüor transilváneni de la 1751 páná la 176Ii, Bla?, 1902. 278. lorga tévesen azt írja róla, mintha Maiorral és Kallyánival együtt Rómában tanult volna: Sate fi preofi. Buc. 1902. 244. 1. 2. j.

* Bunea: i. m. 34.; Cipariu: 106.

<> Erről szóló jelentését Id. Buneanál; i. m. 437—45. (1759). Vö. S. Drago- mir: Istoria desrobirei religioase a Romanilor ardeleni. II. Sibiu, 1930. 40, 94.

® Bunea: i. m. 280—1, 284, 279.

’ Érd. Kané. 297:1757. Foi‘a besericésca si scolastica. I. 1888. 246.

® A szolnok-dobokai Füzes község közelében, az .álmás völgyében.

® I. Hodorean: Beserica gr.-cat. din Gherla fi parochii ei. Gherla, 1900. 11.

Cipariu (Klein S.): i. m. 119, 121. A templom csak 1777—78-ban, Cotorea távozása után készült el. Hodorean: i. m. 15.