Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - I. Tóth Zoltán: Cotorea Gerontius és az erdélyi román nemzeti öntudat ébredése
86 /. Tóth Zoltán mutatni az unió jelentőségét is a román nemzetiségi öntudatosodás folyamatában. Cotorea szerepe éppen azért érdekes és tanulságos, mert az uniónak eddig ismeretien öntudatositó hatását hozza napvilágra. Az uniót, vagyis a keleti hitű románok csatlakozását a római katolikus egyházhoz 1700 körül, szerzői nem csak vallásos célok szolgálatára hivták életre, céljuk legalábbis akkora mértékben politikai volt. A románságot csak eszközül akarták felhasználni a katolicizmus diadalra juttatására Erdélyben és kizárólag vallási szerepet szántak neki az unióban, észre sem véve, hogy a román papság nem vallási, hanem kifejezetten világi célt: politikai és társadalmi emelkedést igyekezett csatlakozásával elérni, kz uniónak ebben a nemzedékben (1700 körül) nem volt talán egyetlen meggyőződéses híve sem, ilyeneket csak később, egy jó emberöltő után neveltek a katolikus iskolák. Egy szál magában áll kivételként Pataki János püspök (f 1727), aki annyira katolikus, hogy unitus püspöksége érdekében már a latin rítusról kénytelen visszatérni a görög rítusra. Még utódja, Klein Ince is társtalan a katolikus meggyőződésben, de ő már csak feltételesen ragaszkodik az unióhoz: a hozzákapcsolódó pohtikai ígéretek teljesítése esetén. Csak körülményei akadályozták meg ingatag és feltételes magatartásának tisztázásában — az unió rovására. De minthogy az unió volt az egyetlen út a fel- emelkedésre, Klein az unió szellemében neveltetett néhány tehetségesebbnek mutatkozó ifjút Erdélyben, majd Nagyszombatban és a balázsfalvi uradalom 1736-i alapítólevelének előírása értelmében három alumnust küldött Rómába a Congregatio de Propaganda Fide kollégiumába. Ezekből az ifjakból vált az első meggyőződése- sen katolikus román nemzedék, helyesebben réteg, mely azonban műveltsége révén igen fontos szerepet kapott az erdélyi románság életében és így az unió sorsára is döntőleg tudott hatni. Az első római alumnusok közül kettő: Áron Péter Pál (1752— 1764) és Major (helyesebben Majer) Gergely (1772—1782) püspök lett, de a harmadik: Kallyáni (Caliani) Szilveszter is volt püspökjelölt (1764). Áron 1743-ban, Klein püspöklésének utolsóelőtti évében tér vissza Rómából és azonnal a püspök legbizalmasabb közelségében kap helyet, Klein bukása után pedig hamarosan elnyeri a vikáriusi méltóságot az egész erdélyi román unitus egyházmegye felett. Major és Kallyáni 1747-ben toppannak be tanulmányaik végeztével Balázsfalvára. Velük együtt érkezik vissza Bécsből a mára- marosi származású Rednik Atanáz, aki Áron utódja lesz a püspöki méltóságban (1764—1772). Mindhárman nemes emberek. Ennek a nemzedéknek — mely II. József koráig döntő szerepet vitt az unitus egyházban — volt tagja Cotorea (Kotore, Cothorius) Gerontius.* ö is éppen 1747-ben tért vissza Erdélybe, miután Klein Ince párt- fogoltjaként Nagyszombatban végzett teológiai tanulmányokat. Megjegyzendő, hogy a római alumnusok szellemisége már az erdélyi iskolákban kialakult és nem tudunk semmi nemzetiségi szempontból 1 ömaga 1759-ben így írta nevét: P. Gerontius Cothore ord. D. B. M. ReUgiosus et Vicarius generális, de nem egyszer írta így is: Kotore.
