Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Tinódi Gábor: A délerdélyi magyarság szellemi élete
76 Tinódi Gábor együtt szépült külső kiállítása és gazdagodott belső tartalma is. A munkatársak egyre növekvő tábora nagyobbrészt az erdélyi részekből kerül ki és az erdélyi szellemi élet hagyományait igyekszik megőrizni. Kacsó Sándor, Kakassy Endre, Olosz Lajos, Szemlér Ferenc és Horváth Jenő férfias, mély érzéseket megszólaltató lírája mellett főleg a történelmi értékeinket és népi műveltségünket bemutató cikkek adják meg a folyóirat szellemi irányvonalát. A Havi Szemlével a délerdélyi magyar irodalmi élet új korszakába lépett, az első tapogatózások után megindult az alkotások korszaka. És hogy a délerdélyi magyarság folyóirata valóban rég érzett hiányt töltött ki, azt mutatja a meginduláskor támadt elemi érdeklődés. Az első számok után hamarosan 3500-ra nőtt a lap fogyasztóinak tábora. A hároméves szellemi elzártság alatt a délerdélyi magyarságban mohó vágyakozás nőtt a szellemi együttélés, az irodalom erősítő, öntudatot adó szava iránt. A DÉLERDÉLYI SAJTÖÉLET fejlődése után a délerdélyi könyvkiadásról is be kell számolnunk. A sajtóélet újjászervezésével kapcsolatos nehézségek még nyomasztóbban hatottak a könjrvkiadásra. Hiszen könyvkiadó, a könyvkiadást és terjesztést elősegítő intézmények nélkül alig képzelhető el a közönség szélesebb igényeit is kielégítő könyvkiadás. Az egyéni próbálkozások hatása a legtöbb esetben csak szűk körre terjedhet ki. Könyvkiadó hiányában a romániai magyar egyházakra, a Magyar Kisebbségre és a Hangya Szövetségre és az EMGÉ-re hárult főképpen a magyar könyvek kiadása, illetőleg terjesztése. Az egyházak és intézményeink természetesen a maguk céljainak megfelelő, feladataikat szolgáló munkákat adtak ki és azokat szervezeteik útján tudták terjeszteni, a Magyar Kisebbség azonban csak a maga meglehetős szűk olvasótáborára támaszkodhatott. Kiadványai kezdettől fogva tudományos jellegűek voltak és a magyar közönség, sajnos, alig vett róluk tudomást. 1941-től kezdve Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek címmel füzetsorozatot indított meg, amelyben főleg a fiatal nemzedék tanulmányai jelentek meg. A 12. füzet után azonban ez a vállalkozás megszűnt anélkül, hogy szellemi életünkre különösebb hatása lett volna. Kisebb jelentőségű a Hangya-központ könyvkiadása. A Szövetkezeti Könyvtárinak a bécsi döntés óta csak két kötete jelent meg. Az egyik a fogyasztási szövetkezetek alakításáról, a másik az iskolaszövetkezetekről szól. Az EMGE 1941-től kezdve adott ki néhány gazdasági füzetet és azokat nagy példányszámban terjesztette tagjai között. Mindennél számbelileg sokkal jelentősebb volt az egyházak és az iskolák céljait szolgáló könyvkiadás. Ezt mutatja a vallásos irodalomnak, később pedig a tankönyvirodalomnak nagy fellendülése. Imakönyvek, énekeskönyvek, bibliaolvasó kalauzok és vallásos elmélkedések, pásztorlevelek jelzik azt, hogy egyházaink a nyomtatott szó erejével is megróbálják a lelkek épülését szolgálni. Nehezebb feladatot jelentett egyházaink számára a tankönyv- kiadás. A bécsi döntéskor ugyan sikerült Nagyenyedre lehozni a kolozsvári Minerva tankönyv-állományának egy részét, ez főképpen
