Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Jékely Zoltán: „Az igazi messiásodás” (Emlékeztetés a 25. éve halott Adyra)
68 Jékely Zoltán: „Az igazi niessiásodÁs“ Léte a Kényszerűség Fájának gyümölcse volt; mire megért, meg is romlott. Romlásának okait ő maga a már sok nagyunkat elveszejtő magyar messiásvégzetben látja; „azért éltem tragikusan, bután, mert a sorsom magyar“ — keres némi mentséget s magyarázatot végzetére (Régi énekek ekhója). Alig hihető, hogy egy sze- memjú reménysége maradt volna 1919 elejére. Haláltusáját a nemzetével egynek érezte — sajnos, szinte jogosan. Egy félisten együtt látta pusztulni magát hazájával^, az Olympussal. CSAK SAJNÁLNI LEHET AZOKAT, akikben nincs meg Ady felfogásának, megértésének vágya, vagy adottsága. Olyan magyaroknak lehet őket tekintenünk, akik például sohasem tették lábukat Erdély földjére, s nem vesznek maguknak fáradságot, hogy bejárják hepehupás, szomorúan és nyomorűan is szép tájait. Ezek a tartózkodók és fanyalgók — ha az életet talán nem is — de a magyar költészetet csak félig élik, <^k félig érzik. Megelégszenek azzal, hogy egy csodálatos, gauguini színekben gazdag ősrengeteg vad mélységei és szépségei helyett virágházak pálmáiban és angolkertek elfí- nomultabb remekeiben gyönyörködjenek. (Mert az Ady-mű és a kortársi költészet közt kb. ez a különbség.) Megfosztják magukat attól, hogy hallgassák a legnagyobb költő-szív dobogását, amely, ha mégoly rendetlenül és szörnyűeket rebbenve is, amíg dobogott, egy nagy magyar revenant vérkeringését szolgálta. JÉKELY ZOLTÁN
