Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Tinódi Gábor: A délerdélyi magyarság szellemi élete
A DELERDÉLYI MAGYARSÁG SZELLEMI ÉLETE A DÉLERDÉLYI MAGYARSÁG SZÁMÁRA a bécsi döntés után a kisebbségi életnek az eddigitől lényegében különböző új szakasza következett be. Megváltozott a magyarság száma és területi elhe* lyezkedése, de a vasgárda, később pedig az Antonescu-kormány uralomra jutásával az ország politikai helyzete és törekvései is lényegesen megváltoztak, a kisebbségi élet berendezésének fölépítését ezért élőiről kellett kezdeni. Az erdélyi magyarság két évtizedes kisebbségi küzdelmei folyamán Kolozsvárt alakította meg szervezeteinek központját és a kolozsvári központból igyekezett egész életét megszervezni. Kolozsvár elsősorban a kulturális életben vált kisugárzó erővé nemcsak azért, mert az iskolafenntartó egyházak nagyrészt innen irányították a felekezeti iskolaügy megszervezését és védelmét, hanem azért is, mert itt dolgoztak legjelentősebb irodalmi és tudományos intézményeink, itt erősödött meg leginkább és vált szellemformáló erővé a magyar sajtó és a színház. A három magyar egyház középiskolái, a két teológiai akadémia, az egyetem magyar tanszéke és a főiskolai intemátusok, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Gazdasági Egyesület, valamint más magyar intézmények természetesen Kolozsvárra vonzották az erdélyi magyar szellemi munkások javarészét. A Magyar Népközösség megszervezésével pedig diadalra jutott az az elv is, hogy életünk minden ágának megszervezése ennek a csúcsszervezetünknek hatáskörébe tartozik. Habár ilyenformán az irodalmi és tudományos élet önállóan és a maga céljai szerint fejlődött, mégis megvolt az a központi kultürális szerv, amely közművelődési életünk eseményeit, helyzetét számon tarthatta és bizonyos kérdésekben egységes irán5ntást adhatott. A délerdélyi magyarság elszakadt közművelődési központjától és kulturális élete egyszerre megbénult, illetőleg egészen összezsugorodott. Kolozsvártól elszakadva a romániai magyarság elveszítette legjelentősebb lapjait, folyóiratait, könyvkiadóvállalatait, színházát, valamint mindazoknak az egyesületeknek a központját, amelyek az irodalmi és tudományos élet iránjntásával, valamint a népneveléssel foglalkoztak. Mindezekkel együtt elveszítette az erdélyi irodalmi és tudományos életet megteremtő szellemi gárdájának javarészét. E sok veszteséghez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a vasgárda kormányzásának idején a gyülekezeti tilalom minden összejövetelt lehetetlenné tett és rendre mind bezárultak vagy hajléktalanokká váltak a magyar kaszinók, társadalmi egyesületek, kul- turházak is. Csupán a temesvári Magyar Ház kön5rvtára és a brassói Katolikus Kör maradt meg olyan magyar közművelődési, illetve társadalmi intézményképpen, amely lehetőséget nyújtott a magyar szellemi élet tovább folytatására. Ez a két város nyújtott egyúttal a legtöbb lehetőséget a magyar közművelődési munkára és a kö
