Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Magyar Figyelő - Nagy Elek: Román uralom Odesszában
Magyar Figyelő 55 nyék kénytelenek voltak megkerülni, a kastélyok, udvarházak építészete ez, amelyekről lehetetlen állítani, hogy nem-magyar akarat hívta őket létre. Nemzeti műtörténetünk szempontjából így különös jelentősége van ez úrlakoknak, még akkor is, ha ezek pompában, nagj'szerűségben, művészeti fényben s így általános értékben nemcsak a franciák, olaszok, osztrákok, hanem a dunántúliak mellett is elmaradnak“ (11—12) — írja Biró József. Könyve jelentős lépés az erdélyi magyar művészet és műveltség felderítése terén, de egyben figyelmeztetés azokra a sürgető feladatokra, melyek a jövő kutatásra várnak. Erdély földje tele van magyar műkincsekkel. Vizsgálatuk nemcsak műemléktérképeink üres erdélyi térségeit tölti ki, hanem bőven buzgó forrása lesz nemzeti önismeretünknek és öntudatunknak is. ENTZ GÉZA ROMAN URALOM ODESSZÁBAN A HÁBORü mindig számtalan új problémát vet fel mind katonai, mind polgári vonatkozásban. Nemcsak új és egyre változó katonai feladatokkal kell megbírkózniok a ve25etőknek, hanem polgári tekintetben is az elképzelhető legalaposabban ki kell használ- niok a lehetőségeket. A háború adminisztrációs kérdés is és gyakran igen sok fordul meg azon, hogy a közigazgatás a helyzet magaslatára tud-e emelkedni. így van ez különösen akkor, ha újonnan birtokba vett területeket kell a katonai igények és szükséglet figyelembevételével, de polgári alapon és eszközökkel megszervezni. Az ilyen feladat, mint például egy meghódított ország vagy országrész megszervezése és anyagi gazdagságának az Ulető hadviselő fél szolgálatába való állítása, mindig alaposan próbára teszi az államgépezetet. Ez nemcsak azért van így, mert legtöbbször ismeretlen vagy csak félig ismert körülmények között kell dolgozni, ellenséges, vagy legjobb esetben is közömbös lakosságú területen, hanem mindenekelőtt azért, mert háborús időkben az anyaország természetszerűen csökkentett közigazgatási szervezetéből kell elvonni a megfelelő számú szakembert. Ilyenformán vagy a hátország államgépezete sínyli meg a gyakorlott bürokraták hiányát, vagy az újonnan birtokbavett terület szervezési munkája fog akadozni, ami mindenekelőtt katonai szempontból lehet hátrányos. Még a felszabadult Északerdély beilleszkedése is nagy erőfeszítéseket kívánt, pedig itt egy országrész hazatéréséről volt szó; sok, helyére vissza^ térő, régi szakember és nagyszámú, felkészült fiatal állott rendelkezésre, a magyar államnak e terület és népe kormányzásában ezer esztendős tapasztalatai voltak s a lakosság jóakarata, sőt az erdélyi magyarság részéről az örömteljes, boldog beilleszkedni akarás sem volt kétségtelen, mégis nagy feladat hárult a közigazgatásra. Éppen ezzel a példával összevetve, nyilvánvaló, milyen hatalmas nehézségek tornyosulnak a közigazgatás elé, amikor ismeretlen területen, ellenséges érzületű, idegen fajú nép között kell fel-
