Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Magyar Figyelő - Nagy Elek: Román uralom Odesszában
56 Magyar Figyelő építeni egy új közigazgatási szervezetet, mint a románoknak Transz- nisztriában. Persze ilyen esetben bizonyos könnyebbségek is adódnak, amelyeket hiba lenne figyelmen kívül hagyni. A háborús állapot miatt az illető közigazgatásnak kevésbbé kell hajlékonynak lennie; legtöbb esetben nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja a lakosság igényeit s minden gondja anyaországának gyarapítása lehet; a lelkek kibékítésével amúgysem számolhat. Csupán arra igyekszik tehát, hogy a lehető legrövidebb időn belül az elképzelhető legnagyobb hasznot csikarja ki, még ha ez tagadhatatlanul rablógazdálkodás is. Viszont ha közigazgatási szakemberei megfelelő »rátermettséggel« dolgoznak, igen sokat könnyíthetnek anyaországuk háborús nehézségein s ha országukban hosszú időre szóló fellendülést munkájuk nem is eredményezhet, tüneti kezeléssel ideiglenesen a bőség és jólét képét festhetik az ország arculatára. KELETI SZOMSZÉDUNK ebben a tekintetben kétségtelenül igen szerencsésnek nevezhető, mert a német-szovjet arcvonal keletre való eltolódásával 1941-ben igen gazdag zsákmány birtokába jutott. Amikor 1941-ben megindul a keleti háború, Antonescu marsall csapatai is beavatkoznak a küzdelembe. A visszavonuló oroszok nyomán elérik a »nagyromán« határt, majd ismét csak az oroszok sarkában maradva, birtokába jutnak a Dnyeszter és a Bug közötti területnek. Délkeletukrajnának ez a része a Föld legtermékenyebb gabonatermő vidéke, a Missziszipi völgye és Délamerika mellett. A 33.774 négyzetkilométernyi terület majdnem teljesen őstermelő vidék. Területéből 2.8 millió hektár (69.5%) szántóföld, 237 ezer hektár rét és legelő, 86 ezer hektár szőlő és gyümölcsös, 220 ezer hektár erdő. Lakóinak száma az utolsó orosz népszánüálás adatai szerint 2,236.226 lélek. A fővárosban, Odesszában 600.000, a másik nagyvárosban, Tiraszpoljban 316.000 lakost írtak össze 1933-ban. E két törvényhatósági jogú városon kivül 15 város, 1261 község, 2468 falu és 72 kisközség van e területen. A német hatóságok beleegyezésével, nyomban az orosz hadsereg kiszorítása után, román közigazgatási tisztviselők jelentek meg a Dnyeszter és Bug közötti területen, melyet Transznisztria néven »beillesztettek az állam biztonsági és életterébe«, bár állam- jogilag nem csatolták Romániához. Antonescu tábornagy 1941 augusztus 11-én a tighinai főhadiszálláson kiadja az utasítást Transznisztria megszervezésére. A tartomány kormányzójává Alexianu Gheorghe professzort nevezi ki, aki nem új ember a román közigazgatásban. Annakidején a királyi diktatúra éveiben tűnt fel, mint igen keménykezű királyi rezidens. Jellemző a román politika és tudományosság szoros összeműkö- désére, hogy nyomban Transznisztria birtokbavétele után terjedelmes elmefuttatások jelennek meg, lamelyben lelkes tudósok és publicisták igyekeznek kimutatni, hogy Transznisztria tulajdonképpen mindig román föld volt. Szinte egyöntetűen állapítják meg, hogy e terület lakosságának többsége román vagy legalább is román származású. Érveik és bizonyítékaik azonban legjobb igyekezetük
