Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - László Dezső: A képviselőház és Erdély
László Dezső kult, mintha az országban mindenki beletörődött volna abba a helyzetbe, amely a második bécsi döntés és a Délvidék egyrészének visszafoglalása után kialakult. A képviselőházi vita ismét belevitte a magyar közvéleménybe a gondolatot: a revízió ügye nincs befejezve mindaddig, amíg magyar emberek az ősi magyar földön a legsúlyosabb elnyomatásnak vannak kitéve. Az erdélyi képviselők parlamenti működése előtt jóformán nem is lehetett a nemzetiségi kérdésről hallani. Erdély visszacsatolása megnövelte az ország nemzetiségeinek számát s ezzel eg3nitt szőnyegre dobta a nemzetiségi kérdést is. Évről-évre erdélyi képviselők voltak azok, akik az országot figyelmeztették a nemzetiségi kérdés döntő jelentőségére. Ezen felül ahhoz is hozzájárultak, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a helyes és egészséges magyar válasz kialakuljon. A nemzetiségi kérdés nem lehet pártpolitikai kérdés. A kérdés megoldásában pártpolitikai szempontoktól függetlenül a legegészségesebb nemzetpolitikai elveknek kell érvényesülniük. Ezek közül a legelső az, hogy magát a magyarságot erősítsük úgy, hogy az egész magyar nemzetet és ne csak annak a nemzetiségi területeken élő részeit vonjuk bele a kérdés megoldásán való fáradozásba és magát a nemzetiségi vidéken élő magyarságot gazdaságilag, társadalmilag, művelődésileg és egyházilag tegyük minden tekintetben versenyképessé. A nemzetiségekkel szemben viszont sem az elnyomó, sem az asszimilációt elősegítő, dédelgető politika nem vezet eredményre. Az előbbi még elevenebbé teszi a nemzeti érzést, a második pedig egyre kielégíthetetlenebb igényeknek ad tápot. A nemzetiség végső célja mindenkép a saját nemzeti államába való beletagolódás marad. Egyetlen kibékítő megoldás: olyan szociális berendezkedést adni az országnak, hogj’ a keretei között folyó élet ne csak a magyar nép, hanem nemz^- ségeink számára is kívánatos legyen. Nemcsak a miniszterelnök, hanem több szakminiszter "vitazarö szavaiban is egyre erőteljesebben visszhangzottak azok a megállapítások, amelyeket az erdélyi képviselők a nemzetiségi kérdés tekintetében kifejeztek. A Székelyföldet az egész nemzet valójában a bécsi döntés után fedezte fel. Be kellett következnie Erdély és a Székelyföld megcsonkításának, hogy észrevegyük azt a mérhetetlen nemzeti kincset, amelyet a Székelyföld magában rejt. A Székelyföldnek, mint az ország egyik leginkább magyaroktól lakott területének az érdeklődés homlokterébe való kerülése nemcsak a székelyföldi, hanem az országos kérdések összefüggésének a meglátására segíti az országot. A Székeljdölddel való élénk foglalkozás, amint ez a mostani képviselőházi vitában is történt, megmutatja, hogy a nemzeti élet gazdasági, társadalmi, egészségügyi és művelődési viszonyai mennyire összefüggenek egymással. Ezen felül rádöbbenünk arra, hogy ha az országos élet egyik vonatkozása, Székelsdöldön elsősorban a közlekedés, kedvezőtlen körülményekkel küzd, ennek a nemzeti élet minden területére milyen káros hatása van. Ma a Székelyföld a magyar nemzeti élet kérdéseinek legvilágosabb tükre s a megoldások keresésének legkönnyebben áttekinthető kísérleti telepe. A Székelyföld
