Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 1. szám - Szabó István: A magyarság híre külföldön

A MAGYARSAG HIRE KÜLFÖLDÖN

REG NEM TAPASZTALT hullámokat vetett sajtónkban a kérdés: miként vélekedik rólunk a külföld, milyen a magyarságról alkotott képe, miként változott az idők folyamán, milyen okok idézték elő ránk nézve kedvező vagy kedvezőtlen változását, s mennyiben voltunk vagy vagyunk előidézői az irántunk táplált barátságos vagy ellenséges érzéseknek, hangulatnak? A kérdést Balogh József vetette fel a Magyar Csillagban (III. évf. 22. sz.), a pro és contra hozzászólások lavináját azonban Illyés Gyula szenvedélyes hangú és keserű izű cikke indította el, amely Keresztury Dezső tárgyilagos és gyakorlati vonatkozásokra is kiterjeszkedő cikkével egyszerre jelent meg a Magyar Csillagban (Hírünk a világban, m. é^. 23. szám).

Mielőtt a kérdést részletedben taglalnék, meg kell állapítanunk, hogy felvetése rendkívül időszerű volt, s minden ellenkező vélekedéssel szemben hajlandók vagyunk mai magyar életünk első vonalbeli, sürgősen vizsgálatot érdemlő kérdései közé sorozni. De meg kell állapítanunk azt is, hogy tekintet nélkül a vita végső eredményére vagy eredménytelenségére, önmagában már az is nagy- jelentőségűnek látszik, hogy a világégés legválságosabb időszakában, napjainkban, magyar írók, gondolkodók, tudósok felvetették a számunkra, mint kis nép számára, kétszeresen nagy horderejű kérdést: müyen is hírünk a világban? Pozitív nagy negatív előjelétől eltekintve, milyen pályát futott be hírünk a világban, s mikor és milyen mértékben befolyásolta államtmk, nemzetünk és népünk sorsának alakulását? A kérdés felvetéséhez természetesen számos gyakorlati meggondolást keU fűznünk. Mit tehetünk, mit kell sürgősen és a szó leggyakorlatibb értelmében cselekednünk, hogy kétségeién jogaink és igazunk elismertetése érdekében a semleges vagy ellenséges érzületű külföldön rokonszenvet, sőt megértést keltsünk fel önmagunk iránt? S mit tehetünk annak érdekében, hogy az önmagunkról alkotott képet, mások rólunk alkotott képével lehetőleg összhangba hozzuk oly értelemben, hogy a mindkét oldalon bármilyen okból felmerült túlzásokat lenyesegessük, s egyengessük egy komoly és tárgyilagos megismerés útját befelé és kifelé egyaránt?

A kérdés rendkívül bonyolult, hiszen századok sokrétű és sokféle területre elágazó tapasztalatainak, különféle megnyilatkozásainak összeg5mjtésére, megrostálására, feldolgozására, értékelésére és módszeres vizsgálatára van szükségünk, hogy a kellőkép leszűrt vizsgálati anyag alapján tájékozódhassunk. Meggyőződésünk, hogy ez a tevékenység elsőrangú érdekeink szempontjából sürgős, elodázhatatlan és közülünk senkinek sem lehet közömbös a nagy kérdés áUása: hírünk a vüágban?

Az említett vizsgálatnak a mai eszmék és irányok ködös, zűrzavaros kavargásában felettébb időszerű magyar önviz^álatra kell cirkálnia bennünket. Voltaképpen a kérdés felvetésének és a vele