Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Szemle - Salamon Sándor: A haladás mítosza
422 Szemle a bombázásokból. A legnagyszerűbb mechanizmus sem képes egy fokkal is igazságosabbá, jobbszándékúvá tenni az embert. Hogyan higyjünk ebben a haladásban, mely annyi mindent kitalál, hogy életünkre törjön és oly keveset, amivel megakadályozza a halált.,.“ A legújabb és legtudományosabb bizonyítékokat szolgáltató magyar könyv, mely ugyanebbe a gondolatrendszerbe tartozik, Várkonyi Nándor Szíriát oszlopai c. tanulmánya. Az egy év alatt két kiadást megért könyv utolsó fejezetéből idézem: „A civilizációt megteremtő működésben az értelmi képességek az uralkodóak, a kultúrális cselekvésben az érzelmiek és képzeletiek. Ezek az utóbbiak kétségkívül a magasabbrendűek... A kultúra a lelket gazdaggá teszi, a testet szegénnyé, a civilizáció a lelket elsorvasztja, a testet oltárra helyezi; az emberen áll, melyik véglet felé hajol...“ A jövő embere nem hivatkozhatik majd arra, hogy nem volt, aki figyelmeztesse az elkövetkező időkre. A jövendőt nem a politikusok, hanem az írók vetítették mindig századuk elébe s ma is ők igyekeznek a haladás Janus-fejéről lekaparni a mítoszt, mely annyira elbűvölte a modem agyakat. Csakugyan rajtimk múlik, hogy ráirányítjuk-e szemünket az ő látásukra. A SEHOLSINCS ÉS SOHANEMVOLT országokról szóló, utópisztíkus írásokat időnként tanulságos újra fellapozni. Megtudjuk belőlük, hogy a mai társadalmi, politikai jólét-rendszerek és boldogság-elképzelések gondolatvázát kevés kivétellel megtaláljuk abban a négy-öt utópiában, melyek a maguk idejében bejárták az egész művelt világot s melyeket ma mégis oly kevesen olvasnak. Régi és új utópiák egy dologban mind megegyeznek: kivétel nélkül hívők és optimisták. Hisznek az ember javíthatóságá- ban s a viszonylagos földi boldogságban. Abban is mindnyájan egyetértenek, hogy irányított közösségi élettel boldogítják az emberiséget, megtépázzák az egyéniséget s a pénzt (mai berendezkedésünk legtöbb egyenetlenségét, igazságtalanságát szülő ördögét) egyforma ádáz gyűlölettel igyekeznek kiküszöbölni ember és ember közül. Az utópisztikus írások általában két nagy csoportba gyülekeznek. Pozitív utópiák: Platon Állama, a Morusé (1516), Campanella Napálla- ma (1623), Kousseu Társadalmi szerződése (1761), Emüe-je (1762), Tolsztoj próféciái s legújabban Giono regényei és Levele’, mert ezek nűnd rendszerbe foglalt elképzelésekkel igyekeznek megrajzolni egy képzeletbeli világ körvonalait, mely szerintük bőségesebben ontaná a boldogságot a társadalomra. A negatív utópiák, mint a Gulliver, a Tragédia falanszterjelenete, Babits,^ Huxley® irónikus paródiái éppen a pozitív utópiák tragikus, vagy humoros kifigurázását célozzák. Ha a mai tekintélyállamok s Jean Giono: Lettre aux paysans sur la pauvreté et la palx. Paris. B. Grasset, 1938. * Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom. 1933. 8 Szép új világ. 1932.
