Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Szemle - Salamon Sándor: A haladás mítosza
Szemle 423 rendszereit tanulmányozzuk, vagy Giono-t olvassuk s összevetjük ezekkel a régi utópiákkal, „nincsen új a nap alatt“ — felkiáltással térhetünk napirendre. Az irányított tudomány, művészet, nevelés, céltudatos és szakszerű kiválasztás, tehetségkutatás, specializálódás, közösségi élet, a magántulajdon eltörlése, a megszervezett társadalom, fajnemesítés, technikai fejlődés, társadalmi kiegyenlítődés gondolatait mind megtaláljuk ezekben. Morus Utópiája® az újkor legelső és legalaposabb üyenfajta elképzelése. Mégcsak Giono eszméit is megleljük benne a pénznélküli gazdatársadalomról, a csábító egyszerű és természetes életről, ahol nem ismerik a káros fényűzést, az aranyat megvetik s háziszőttes ruhákban járuak, nincs gyáripar és nagykereskedelem, vagyont senki sem halmoz, mert a kapitalizmus élesztőjét, a pénzt nem ismerik. Ezek az álmok a mai véres időkben nem időszerűek. Annál inkább érdeklődésre tarthat számot ez a néhány alábbi idézet, mely Moruson keresztül a változatlan angol szellemre ma is oly jellemző. Ez az idealista tudós papiember (mert lehet-e nem idealista, aki utópiát ír) népének szánt tanácsaiban már 1516-ban jóhiszeműen leplezi le az angol felfogás he- donisztikus-utilisztikus anyagiasságát és könyörtelen önzését! „Midőn háborúra került a sor, magas zsoldon külföldi katonákat toboroznak (Utópiában), kiket szívesebben vetnek pusztulásra, mint saját polgáraikat. Tudják, hogy nagy pénzen az ellenséget is meg lehet venni, vagy árulót találva, vagy konkolyt hintve közéjük ... Azt mondják, hogy a kellemes életet, vagyis a gyönyörűséget minden cselekvésünk végcéljául maga a természet rendelte nekünk. Rendelése szerint élni: erény... Gyönyörűségnek nevezik a testnek és léleknek minden indulatát és állapotát, mely a természet szerint élvezetet okoz... Gondot viselnek arra, hogy maguknak ne kelljen harcba menniök, hogy szegődött csapatokat küldhessenek hadba... vigyáznak, hogy a háború lehetőleg ne az ő földjükön folyjék... Nincs rá gondjuk, hogy a zsoldosok közül hányán pusztulnak, sőt, úgy gondolják, hogy szolgálatot tesznek az emberiségnek, ha ez a csúf és gaz nép tisztul a világból... Másutt az ellenség erkölcsével árverelni, kereskedni becstelenségnek, elfajzott lélek csúf bűnének tartják, ők azonban nagy dicsőségnek veszik, ha okosságukkal ilyen módon nagy háborút végezhetnek csata nélkül... ... felette igaz okon való háborúnak tartják, ha valamely nép használatlan és pEirlag földjei művelését és birtoklását megtagadja olyan más néptől, mely a természet rendje szerint onnan szerezhetné táplálékát.. Hogy honfitársai milyen tanítványoknak bizonyultak, ki-ki megítélheti saját tapasztalataiból. Tragikus vonása minden utópiának, hogy az utókor éppen a legfogyatékosabb elképzeléseket valósítja meg, azokat, amelyek megegyeznek az ember változatlan nagyravágyásával, önzésével, hatalmi ösztöneivel. A lemondással, az ősi természet megtagadásával járó, nagy lelki erőfeszítést követelő ideális tanácsokat nem akad, aki megfo« Morus: Utópia. Bp. 1942. Ford. Geréb László. Idézetek a 44, 48, 52, 66, 68, 69. oldalakról.
