Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Kiss Jenő: Forrongás katolikus szellemi életünkben
36 Kiss Jenő tosítékot nyújtani arra, hogy ez a politika valóban keresztény lesz. Ezt a tömegek is érzik s ép ezért ma sokkal könnyebb volna egy új katolikus politika kibontakozása. De hangsúlyozni keU, hogy ez a katolikus politika csak akkor számíthat a tömegek megértésére és bizalmára, ha félre nem érthető módon s azoimal leszögezi állá^ pontját azokban a társadalmi kérdésekben, amelyeknek a megoldását ma mindenki áhítozza és amelyek nélkül szó sem lehet új Magyar- országról. Bizonyos, hogy ma még országhatárokért folynak a háborús küzdelmek, de a politikai kérdéseken máris átizzik a szociális problémák tüze s az egyes országokon belül ennek a jegyében fog lezajlani a döntő küzdelem pártok és világnézeti csoportosulások között. Ha tehát a magyar katolicizmus meg tudja hirdetni azt a modem és minden kétséget kizáró programmot, amelyet a magyarság vár tőle, hozzászámítva még világnézeti esélyeit is, biztos lesz a győzelme. Ellenkező esetben azonban kénytelen lesz lemondani arról, hogy döntő tényező legyen ebben a harcban s el kell majd tűrnie, hogy mások, magukat jelszavaikban ugyan kersztényeknek hirdetők, a valóságban azonban a kereszténységtől áthidalhatatlan távolságban állók hajtsák végre a nagy szociális reformokat.“ Ami a „modern és minden kétséget kizáró programot“ illeti, azt András Károly a szociális pápai encikliJcák tanításában jelöli meg. Megoldásért tehát nem fordul egyik mai divatos rendszer felé sem, hanem azt is a katolikus hitelvek eszmekörében keresi. A szociális pápai enciklikákról a két szembenálló oldalon is gyakorta szó esik, de emlegetésük ottan — ezt nem egy megnyilatkozásukból éreztük ki — inkább csak az újabb keletű szociális érdeklődések takarójául szolgál. Egyedül az Üj élet az a katolikus megnyilatkozási fórum, amely nyíltan és következetesen a pápai enciklikák alapelveinek maradéktalan érvényesítését követeli, ez enciklikákat jelölve meg az új keresztény politika egyetlen alapjául. „Amikor tehát keresztény politikáról van szó — írja ebből kiindulva fenti cikkében András — nem a régi szervezetek, nem a régi szellem feltámasztását, esetleg némi vérátömlesztéssel való harcbavetését“ várja a katolikusság, „hanem... a határozott kiállást s a tőle elválaszthatatlan mozgalmi lendületet óhajtja minden idegszálával“. Kétségtelen, a félmegoldások ideje éppúgy letűnt, mint az elvek üres hangoztatásának kényelmes korszaka, cselekvésre van szükség, széles mozgalmi kibontakozásra. A magyar katolikusságnak e tekintetben sem kell idegen példák felé fordulnia: mintaképül ott állanak azok a szervezeti megoldások, amelyek magyar szükségek indítására a katolikus lelkiség kohójában formálódtak ki s amelyek az utóbbi évtized alatt olyan kiváló eredményekhez vezettek. Gondoljunk itt a KÁLÓT és testvérmozgalmai munkájára, arra az átfogó méretű szervezkedésre, mely egy egész társadalmi osztály életterületét ölelte fel. „Ezek az új elindulásnak nagyszerű mintaképei lehetnek — szögezi le András Károly is — az ő szellemüknek kell megtermékenyítenie a társadalom minden rétegében meginduló katolikus újjászületést, hogy az egész társadalmat átfogó, megmozgató tényezővé növekedhessék. Számunkra — teszi még hozzá — csak ez jelentheti az új világ Ígéretét, ezt valljuk a keresztény politika egyetlen biztosítékának.“
