Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Domokos Sámuel: A pesti Luceafărul írói köre
A pesti LuceafäTul írói köre 415 kell.“® Goga megfogadta lorga tanácsát és később csak irredenta költeményeket közölt a folyóiratban Octavian, Nie Otavá és Agog ádnéven. lorgának a Luceafárul ügyeibe való állandó belészólásai azonban egyáltalán nem tetszettek a főszerkesztő Tásláuanunak. El is panaszolta később a mozgalomról írott könyvében, hogy lorga szigorú parancsokat küldött és úgy kezelte őket, mint az uralkodó az alattvalóit.® Goga irredenta hangú költeményeivel oly nagy népszerűséget szerzett mind Erdélyben, mind a regáti körökben, hogy őt tartották a románság legnagyobb költőjének. Goga a folyóirat irányításában is vezető szerephez jutott, a Luceafárul átvette költeményeinek irredenta hangját s alig jelent meg cikk, még a tudományosokat is ideértve, amely ne rejtett volna maga mögött politikai célkitűzéseket. A Luceafárul azonban — különösen az első két-három év alatt — állandó anyagi nehézségekkel küzdött s nem egyszer a megszűnés veszélye fenyegette a folyóiratot. De mindig akadt a munkatársak között egy-egy lelkes ember, aki minden áldozatot kész volt meghozni a lap életbentartásáért. így sietett a folyóirat megsegítésére Tásláuanu is, aki Ciurat váltotta fel a szerkesztőségben. Igen érdekes egyénisége volt a Luceafárul írói körének Tásláuanu, aki fejlett irodalmi ízlésével nagyban hozzájárult a folyóirat fellendüléséhez. Habár erdélyi származású volt, a bukaresti egyetem elvégzése után a budapesti román követség tisztviselője lett. Tásláuanu magatartását az erős nacionalizmus határozta meg s az irodalmat is csak annyiban látta létjogosultnak, amennyiben ennek az eszmének a szolgálatában állott. Gogának legjobb barátja lévén, nagy szerepet játszott Goga költői kialakulásában. Említett könyvében Tásláuanu elpanaszolta, hogy a budapesti román egyetemi ifjúságot a kozmopolita szellem ragadta magával s ő volt az, aki a nacionalista eszméhez visszavezette. Hasonlóan panaszkodott hivatali főnökére, Ciureanu követre is, aki „úgy beszélt Erdélyről, ahogy Románia amerikai követe beszélt volna a rézbőrüekről“^ s ő volt az, aki titkos összeköttetést keresett a pesti román követség és az ókirálysági politikai körök között, a mozgalom kiküldötteivel többször tárgyalt, s többször útlevél nélkül személyesen is érintkezett velük. Titkos politikai tevékenysége miatt Tisza István vizsgálatot is indíttatott ellene.® Tásláuanu gyanakvó és elővigyázatos volt barátai megválasztásában is. így például, bár Alexies budapesti román tanárnak közölte néhány írását a Luceafárulban, közelebbi barátságba mégsem bocsátkozott vele, mert Alexies magyarbarátsága közismert volt. 1904-ben a Luceafárul elérkezett virágzásának tetőpontjához. Ez évfolyam második számát teljes egészében Mária akkori román s Tásláuanu: Amlntlrl, 12. 1. 6 Tásláuanu: Amlntiri, 98. 1.: ... ne-a trlmls poruncl aspre de mustrare, cum face un domn cu supu$li sSl. » Tásláuanu: Aminltlri, 94. L * Tásláuanu: AmintirI, 96—98. 1.
