Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Jeney Endre: Népi erőink megőrzése
410 Jeney Endre jelentene egészséges népszaporodási viszonyokat, mert ez népünk további „öregedését“ vonná maga után. Ennek eredménye u. i. az lenne, hogy á 40—60 évesek száma rövidesen nagyobb lenne, mint a munkavállaló korosztályoké. Hazánk máris közel van ahhoz, hogy népmozgalom szempontjából a megállapodott népek sorába vétessék fel. A 60 éven felüliek száma 1869-ben csak 5»/o-át tette ki az orszáug lakosságának, 1930-ban ez a szám 10*/o-ra emelkedett. Ha a mai arányokban haladnánk tovább ezen az úton, 46 év múlva — Szél Tivadar jóslata szerint — már 20®/o-a a népességünknek 60 éven felüli lenne, ami valóban az „elöregedés“ súlyos fokát jelentené, ha bekövetkeznék. Egyedüli menekvés a következmények elől csak a születési arányszám felemelésében található, tehát ez keU legyen a legfontosabb nemzeti célkitűzésünk. Ha jelenlegi népszaporodási viszonyaink maradnának meg, hazánk lakosainak a száma csak 128 év alatt kétszereződne meg, ha azonban kétszeresére emelkedne a népszaporodásunk, akkor már kb. 54 év alatt bekövetkezne ez és ha a mainál háromszor több lenne a születések száma, ez esetben már 35 év alatt elérhetnék ezt. Hogy a gyógyúlás útján elindulhassimk, tudnunk kell az okát gyenge népszaporodásunknak. Ez minden bizonnyal nagyon összetett kérdés. A születések száma hazánkban 1859 óta fokozatosan csökken. Simonsits Elemér ,,Az egyke demológiája“ (Budapest, 1936.) c. tanulmányában idézi Gróf Széchenyi Imre munkáját („Az egyke“, Budapest, 1909). Széchenyi Imre megállapítja, hogy a jobbágy-felszabadítás még népes családokat talált. A változás az 1850-es évek körül következett be. „Azelőtt jobbágy volt a paraszt, azóta földtulajdonos“. Azelőtt a nagy gazdaságokban munkát vállaló jobbágynak érdeke volt, hogy minél több gyermeke legyen, aki neki segít, aki helyette elvégzi a köteles részt, így többet dolgozhatott a maga számára. A természetben nyújtott javadalmak a jobbágy megélhetését biztosították, azokat a rossz gazdasági évek alatt is egyformán kapta. Amikor az önálló gazdákká vált, felszabadult jobbágyok azt látták, hogy a saját kis birtokukon csak úgy találnak megélhetést, ha tartózkodnak a gyermekáldástól, természetesen hanyatlani kezdett az azelőtt jó magasan járó születési arányszámunk. Anélkül, hogy a rég elmúlt idők gazdasági és társadalmi rendjének visszatérését kívánatosnak tartanók, elfogulatlanul megállapíthatjuk, hogy Széchenyi Imrének ez az érvelése nehezen volna cáfolható. Akkor ú. i. a jobbágyok egy nagy gazdasági egységnek a védelmét élvezték, többé-kevésbbé függetlenül a jó és rossz évektől. Ma pedig egy-két holdon felüli telkes gazda már önálló adóalany, aki ingyenes kórházi ápolásban, közgyógyszerellátásban, stb. nem részesül. A birtokok túlságos elaprózMása a gyermekek között a módosabb gazdákat is a születések korlátozására készteti; vannak vidékek, ahol átlag 8—8 holdra gondoskodnak 1—1 gyerekről a szülök. Legtöbbször azonban ennél is rosszabb a helyzet, mert a szülők arra törekszenek, hogy gyermekeiknek legalább annyi vagyonuk
