Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Jeney Endre: Népi erőink megőrzése
Népi erőink megőrzése 411 legyen, mint nekik. Ez a gondolkozásmód vezet azután az egy-, illetve két-gyermek-rendszerhez, ami — amint könnyen elképzelhetjük — nem elegendő egy nép állományának fenntartásához, mert ehhez családonként legalább három olyan gyermek szükséges, amelyik az ötödik életévét elérte. Magyarországról valóban azt állapította meg a nemzetközi irodalom, hogy földműves ország létére sem mentesül a születések számának nagyaránjní visszaesésétől, amit azelőtt csak ipari államokban észleltek. így az elvárosiasodás Európában először Franciaországot néptelenítette el (1846—1931-ig). Ugyanez a folyamat Németországban 29 évvel később vette kezdetét, a német kormányok célirányos intézkedései azonban legújabban megakadályozták ennek a folyamatnak a továbbfejlődését. A német vezetőkben a „reagrarisatio“ gondolata is felmerült. Hazánkba is a birtokpolitika, településpolitika és lakáspolitika úgy irányítandó, hogy az népesedéspolitikai érdekeinket szolgálja. A MAGYAR FALVAK lakosságának a városokba özőnlése — ha kisebb mértékben is — szintén megkezdődött. Nem csupán az újabb időkben fejlődésnek indult iparosodásunk az oka ennek, hanem az is, hogy a kis és középnagyságú gazdaságok birtokosai közül azok, akik a gazdálkodást megunták, a földjüket bérbeadják, ök maguk pedig a városokba költöznek. Sok fiatal férfit vonnak el a falúkból: a rendőrség, a csendörség, katonaság, az állam és városi altiszti állások, stb., stb. A falusi lányok, kik mint háztartási alkalmazottak nyernek városokban alkalmazást, szintén igen gyakran nem térnek vissza a szülőfalujukba. Maga a városba költözése a faluk lakóinak nem jelentene még veszélyt, ha népszaporodásunk további visszaesését nem vonná maga után. Ellenkezőleg, minthogy színmagyar lakosságunk inkább falukban él, a színmagyar népfelesleg elhelyezkedése a városokban és részesedése a magasabb nemzeti kultúrában csak igen örvendetes és kívánatos folyamatot jelentene. Örvendetes, ha az arra alkalmas és társai közül kiváló fiai a falusi népnek a legmagasabb szakképzettséget is elnyerik. Károssá ez a folyamat csak akkor válik, ha a népi környezetből kiváltak az új környezetben annyira jól érzik magukat, hogy többé-kevésbbé teljesen elszakadnak szülőföldjüktől, sokszor család összeköttetéseiket is meglazítják, múltjuk helyett csak a jelenükkel és jövőjükkel törődnek és ez alatt főként az élet élvezését, a könnyű szórakozásokat értik és keresik. „Városiak“ lesznek, nem alapítanak családot, vagy kisszámú utódokat hag5mak hátra és így nem váltják be azok reménykedéseit, akik őket tanulmányaik során támogatták, útjukat egyengették, akik azt várták volna tőlük, hogy a csorbítatlan népi őserő képviselői lesznek, hogy a népes családok tradícióit hozzák magukkal, hogy áldozatos szellemű életet élnek, nem áldoznak idegen oltárok előtt és elsősorban annak a falusi színmagyar népnek a sorsával, szaporodásával és felemelkedésével törődnek, amelyből kiváltak. Ennek a falusi színmagyar népnek kellene a vezetőivé lenniök
