Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Kiss Jenő: Forrongás katolikus szellemi életünkben
34 Kiss Jenő folyamán; ezért éleződött ki, vált szélsőségessé s csapott személyi vádaskodásokba, elvi tisztázódás és szociális megújulás helyett ezért vezetett politikai, sőt üzleti érdekvédelemhez. A megértés hiánya: igen, n30igodtan ebben foglalhatjuk össze annak a teljes kudarcnak az okát, amely egy katolikus publicisták és egyháizi férfiak között lezajlott szellemi párviadalban a politikával szemben a katolikumot érte. POLITIKUM ÉS KATOLIKUM —valóban, e két fogalom egyensúlya nélkül alig képzelhető el komoly, katolikus jellegű szellemi és társadalmi megmozdulás. Szerencsére ilyennel is találkozunk mai katolikus szellemi életünkben. Arról a fiatal szellemi csoportról van szó, mely az Üj Elet körül tömörülve, különösen a magyar katolicizmus szociális feladatainak bátor meghirdetésével szerzett érdemeket s amely ma is egyik legkitartóbb szószólója a magyar életigényeknek a katolicizmus felé. Az Üj Élet nevét és szellemét attól a felvidéki folyóirattól vette, amely a megszállás éveiben mint a Prohászka-Körök hivatalos orgá- nmna, Pfeiffer Miklós kanonok kiváló irányítása mellett, egyetlen védőgátként állott a felvidéki magyar ifjúságot elbontással fenyegető baloldali áramlatok útjában. Akkori nagy megtartó erejét különösen két tulajdonságának köszönhette: semmi elől meg nem hátráló katolikus kiálláisának s a korszerű szociális feladatok irányában elfoglalt bátor magatartásának. A folyóirat a Felvidék visszacsatolása után, — tudomásunk szerint anyagiak hiányában — kénytelen volt beszüntetni megjelenését. Az űr azonban, ami nyomában keletkezett, sokkal nagyobbnak bizonyult, semhogy sokáig tétlenül szemlélni lehetett volna. A múlt évben aztán, nehány lelkes fiatal katolikus kezdeményezésére, a folyóirat újjászervezve ismét megjelenhetett. Az új szerkesztők azóta bebizonyították, hogy nem méltatlanok a folyóirat gazdag szellemi örökségéhez. A folyóirat címe alatt ez áll: „Katolikus, szociális és világnézeti szemle.“ A „katohkus“ és „szociális“ tartalom tehát a «folyóirat átszervezésével nem szakadt el egymástól, hanem továbbra is összefonódva és éppen olyan határozottsággal jelentkezik, mint a kisebbségi idők legelszántabb küzdelmei közepette. Üssük fel a folyóirat bármelyik számát s azonnal ™6ggyőződhetünk: nincs ma katolikus orgánum, amely ann3Űra egyensúlyba tudná hozni a katolicizmus örökérvényű elveit az időszerű reform-feladatokkal, amely annyira magyar tudna lenni és ugyanakkor annyira egyetemes. Nézzük meg pl. a szerkesztő András Károly egyik nemrég megjelent vezetőcikkét, melyben a magyar katolikusság korszerű szerep- vállalásának halaszthatatlan szükségességére mutat rá. „Aki figyelemmel kísérte az utóbbi években a magyar katolicizmus életet, sőt maga is részt kérhetett belőle, — írja András Károly —■ sokszor látta keserű fájdalommal, mennyire hiányzik belőle egy Prohászka szent lobogása, egy Bangha páter fölényes vezérlő akarata, elsodró lendülete. Még mintha emlékük zsarátnokai is kihunytak volna egy ideje, már katolikus oldalon is tó álló vizéhez hasonlították
